Pink Floyd – P•U•L•S•E [2CD] (1995) • EMI

Csak az a zenei kiadvány lehet igazán teljes, amely amellett, hogy szórakoztat, a kiállításával is minőséget képvisel. Nos, ez nyugodt szívvel kijelenthető a Pink Floyd CD-jéről, a P•U•L•S•E-ról. A Pink Floyd 1994-ben indult egy világturnéra, s ennek egyik állomása volt London, ott pedig az Eals Court, ahol 14(!) estén léptek fel egymás után.

A koncerten sorra jönnek a nagy Pink Floyd-klasszikusok és az akkori új lemez, a Divison Bell számai. Tulajdonképpen ez képezi az előadás első felét. A másodikban pedig jön a meglepetés: végig eljátsszák híres 1974-es lemezük, az akkor éppen húszéves The Dark Side Of The Moon összes számát! A zárórész pedig elsöprő erejű a Comfortably Numb és a Run Like Hell tételekkel.

CD 1:
01. Shine On You Crazy Diamond (13:30)
02. Astronomy Domine (5:25)
03. What Do You Want From Me (4:10)
04. Learning to Fly (5:06)
05. Keep Talking (6:56)
06. Coming Back to Life (6:31)
07. Hey You (4:50)
08. A Great Day for Freedom (4:20)
09. Sorrow (10:30)
10. High Hopes (7:48)
11. Another Brick in the Wall: Part Two (6:50)

CD 2:
01. Speak to Me (2:28)
02. Breathe (2:40)
03. On The Run (3:41)
04. Time / Breathe (reprise) (6:48)
05. The Great Gig in the Sky (5:51)
06. Money (8:46)
07. Us and Them (7:08)
08. Any Colour You Like (3:19)
09. Brain Damage (4:02)
10. Eclipse (1:38)
11. Wish You Were Here (5:40)
12. Comfortably Numb (9:10)
13. Run Like Hell (7:58)

Nick Mason – dob
David Gilmour – gitár, slide-gitár, ének
Rick Wright – billenytűs hangszerek, ének

Jon Carin – billenytűs hangszerek, ének
Guy Pratt – basszusgitár, ének
Gary Wallis – dob
Tim Renwick – gitár
Dick Parry – szaxofon
Sam Brown – vokál
Claudia Fontaine – vokál
Durga McBroom – vokál

https://tinyurl.com/2p8xdbn6

-justpaste-

……………………………………………………………………………………………………………………

Az 1952-ben alapított brit könnyűzenei szaklap, a New Musical Express (NME) összegyűjtötte és rendszerezte a legjob koncertalbumokat The 50 Greatest Live Albums Ever cím alatt.
Ez az album a 21-ik a listán.

Találatok: 34

Publication author

offline 47 perc

dali300

263

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 528Publics: 1362Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése