Őszintén szólva magam nem tartozom Zorán Sztevanovity rajongói közé, s ennek több, elsősorban érzelmi oka van, de mindenesetre személye és pályafutása tiszteletreméltó.
“Zorán 1977-tól napjainkig (2009-ig) tartó munkásságának esszenciáját gyűjtötte csokorba “34 dal” című lemezén. Ezek a dalok nem csak a jól ismert slágerek, ezek a dalok egytől egyig Zorán és a közönség igazi kedvencei, ezek a dalok egyedi hangulatukkal magával ragadják a hallgatóságot, és talán ezek a dalok kerültek legközelebb a legendás énekes és rajongóinak szívéhez.
A lemezen vegyesen találhatók stúdió- és élőfelvételek, a dalok egymásutániságának szokatlansága pedig a dalszövegek új olvasatának lehetőségét teremtik meg. A kuriózumnak számító felvételek mellett azonban Zorán további különlegességekkel is kedveskedik, ugyanis ráadásként két olyan dal is felkerült az albumra, amit eddig még soha nem hallhattunk az énekes előadásában. Az LGT “Magyarország” című dala vagy a fiatalon elhunyt Kaszás Attila előadásában elhangzott “Még egy” című mű hamisítatlan Presser-Dusán szerzemények. Zoránt művészi igényessége és rendkívüli előadói képessége teszik utánozhatatlanná, ennek példaértékű darabja a duplalemezes, Super Jewel Box csomagolásban megjelenő album, amelyben benne van minden, amit úgy hívunk “Zorán”.” (bookline.hu)
És akkor most elmondom, hogy nekem mi a bajom Zoránnal, akinek hangulatos zenéjét én is kedvelem.
Valamikor a múlt század hatvanas éveinek közepén volt a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) Központi Bizottságának egy lapja, az Ifjúsági Magazin. Úgy vettük, mintha ingyen lett volna. Csupa érdekes, a tizenéveseket érdeklő cikkek, sorozatok voltak benne, a lap közepén pedig kivehető, A3 méretű poszterek az akkor aktuális magyar popsztárokról.
És minden év végén megjelent a legjobb magyar pop/rock zenészek listája is.
Az egyik évben a legjobb magyar szólógitáros Zorán Sztevanovity lett.
Akkor még javában élt, és zenélt Radics Béla gitármágus, de ő nem került fel a listára.
Én, aki nyáron szombat esténként bátyámmal rendszeresen eljártam az akkori November 7. tér mellett a Nagykörút egyik házának első emeletén működő Horizont tánciskola elé, hogy sokadmagammal a nyitott ablakokon kiáramló zenét hallgassam (Béla kapitány Shadows, Spotnicks, és hasonló zenéket pengetett), mélyen megdöbbentem.
Zorán szólógitárosi tevékenysége számomra egy kislemez formájában realizálódott. Az egyik oldalán Mozart Kis éji zenéjét pengette.
Megdöbbenésemet csak fokozta, hogy Zorán rezzenéstelen arccal elfogadta az év szólógitárosának járó címet.
Ezt a dolgot a mai napig nem sikerült feldolgoznom.
A duplalemezes album tartalma:
CD 1
01. Az élet dolgai
02. Ha hinnél valamiben
03. Nekem nem elég
04. Majd egyszer…
05. A nő
06. Emlékek bálja
07. Üzenet
08. A hídon
09. Ne várd a májust
10. Hé, ’67
11. Hadd legyen
12. Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
13. Utolsó cigaretta
14. Egészen egyszerű dal
15. Szép holnap
16. Záróra
17. 34. dal
18. Csak a szerelem
CD 2
01. A szerelemnek múlnia kell
02. Így alakult
03. Apám hitte
04. Volt egy tánc
05. Valahol mélyen a szívemben
06. Penitencia
07. Ahogy volt, úgy volt
08. Sohase higgyetek a szemeteknek
09. Adj valamit
10. Az ünnep
11. Boldog ido
12. Jó így
13. Sed non est Pax
14. Több mint félszáz év
15. Még egy
16. Magyarország
A 2013. Február 1-i bejegyzés frissítése.
https://zenekucko.com/04094-95
Visits: 115
Publication author
