Al Di Meola – World Sinfonia (III) • The Grande Passion © Telarc Jazz

Al Di Meola pályafutásában mindig is meghatározó szerepet játszott az akusztikus zene. A The Grande Passion album ugyan az ő neve alatt jelent meg, de ez tulajdonképpen a harmadik lemeze a Heart of the Immigrants nevű projektjének. Emelve a tétet a rá jellemző akusztikus futamokat nagyzenekari háttérel kiemelve készítette el szimfonikus jazz albumát. A zenét mélyen áthatja az argentín jó barát Astor Piazzola szelleme, de ettől még teljes értékű Al Di Meola alkotás. Három dal hangzik el mentorátol: a Double Concerto (2), Soledad (6) és a Libertango (8). A kompozíciók dallamosan komplexek, amik tökéletes eleggyé alkultak e nagyszerű zenészek kezei alatt.

Dalok:
1. Misterio
2. Double Concerto
3. Prelude: Adagio For Theresa
4. The Grande Passion
5. Asia De Cuba
6. Soledad
7. Opus Green
8. Libertango
9. Azucar

Előadók:
Al Di Meola – gitárok, dumbek
Mario Parmisano – zongora, szintetizátorok
John Patitucci – akusztikus basszusgitár
Arto Tunçboyacıyan – ének, ütősök
Hernan Romero – gitár, charango,
Gilad – ütősök
Gumbi Ortiz – konga
Mike Mossman – trombita
Oscar Feldman – tenor szaxofon

Fabrizio Festa – karmester
Toronto Orchestra – vonósok, fafúvósok

https://pastebin.com/jrkbhy8N

Találatok: 42

Publication author

offline 20 óra

dali300

263

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése