Deep Purple – Perfect Strangers (1984/1985) ℗ PolyGram Japan + [24-bit/192Khz]

A korai ’70-es évek klasszikusait nyilván nehéz überelni, a Perfect Strangers pedig többek között pont azért sikerült ennyire meggyőzően a maga idejében, mert meg sem próbálták görcsösen felülütni vagy modernizálni saját magukat. Egyszerűen csak hozták rajta mindazt, amiről híresek voltak, de mindezt már az új évtized dinamikájával átitatva. Nincs rajta annyi klasszikus darab, nem is olyan forradalmi, de egységesen magas színvonalú, kiegyensúlyozott és roppant hangulatos anyag – olyan, amit bármikor jól esik hallgatni.
/shockmagazin/

01. Knocking At Your Back Door
02. Under The Gun
03. Nobody’s Home
04. Mean Streak
05. Perfect Strangers
06. A Gypsy’s Kiss
07. Wasted Sunsets
08. Hungry Daze
09. Not Responsible

zenészek:
Ian Gillan – ének
Ritchie Blackmore – gitár
Roger Glover – basszusgitár
Jon Lord – billentyűk
Ian Paice – dobok

producer: Roger Glover & Deep Purple

www.link.odavisz.cam

-pastebin-

……………………………………………………………………………………………………………………………

• Deep Purple – (1984) – Perfect Strangers (25MM 0401, JP) [FLAC 24-192] © Polydor • Vinyl-Rip

http://direct.link.cam

-megagoo-

picture 🙂

Találatok: 52

Publication author

offline 4 óra

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 527Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése