A jazz alapvetően az amerikai feketék zenéje, egy proletár műfaj, és akkor most a századfordulóról beszélünk. Aztán beszálltak a fehérek, csináltattak sok fehér frakkot, és bevitték ezt a zenét az úri világba. Django Reinhardt, a francia cigány gitáros volt az első európai, akit (a 30-as években) Amerika is elfogadott; mindenesetre még ma is sokan gondolják azt, hogy az az igazi, ami a tengerentúlról jön. Egyfelől. Mert ugyanakkor komoly erőfeszítéseket tesznek az európai előadók, hogy versenyképessé tegyék zenéjüket. Ennek egyik pregnáns példája az E.S.T., melynek tagjai a hűvös Svédországból indultak.
Három középkorú fiatalemberről beszélünk, a névadó zongorázott, Dan Berglund bőgőzik, Magnus Öström dobol. Úgy néznek ki, mintha egy Kaurismäki-filmből szabadultak volna el, és mindent tudnak a modern jazzről. Chick Corea és Keith Jarrett a kiindulási alap, de a hangzás ma már teljesen egyedi. Van benne egy kis modern jazz A-tól Z-ig, némi kortárs kamarazene, csipetnyi a lokális folklór melankóliájából, de a modern tánczenék grúvos lüktetéséből is.
A Strange Place For Snow – remek album. Az arányok pompásak, az irónia és az elektronika igen rafináltan használódik, az érzések nagyok, ám visszafogottak, a szuicid szomorúság és a táncos lüktetés pedig erősíti egymást. És még a darabok címei is szerethetők, itt van rögtön a When God Created The Coffee-break, egy jeles példa kedvéért.
/mancs.hu nyomán/
01.The Message
01.Serenade For The Renegade
03.Strange Place For Snow
04.Behind The Yashmak
05.Bound For The Beauty Of The South
06.Years Of Yearning
07.When God Created The Coffeebreak
08.Spunky Sprawl
09.Carcrash
http://pastebin.odavisz.cam (klikk)
mp3 password : psalm69
Találatok: 40