• Deep Purple & The Royal Philharmonic Orchestra & Malcolm Arnold – Concerto For Group And Orchestra – (1969/2002) • CD/SACD © EMI [FLAC 24-88.2]

1969 a lezárás és a fordulat évének bizonyult a Deep Purple történetében. A lezárásé, hiszen az együttes harmadik nagylemezének megjelenése után Jon Lord egy nagyszabású, ambiciózus műben teljesítette ki progresszív törekvéseit és a fordulaté, hiszen egy kettős tagcserével megalakult az a formáció, amely ettől kezdve – együtt, vagy külön-külön, de mindenekelőtt az elkövetkező nagyjából három esztendőben – rocktörténelmet írt. A Rod Evanst és Nick Simpert váltó Ian Gillan énekes és Roger Glover basszusgitáros az Episode Six nevű, lényegében másodvonalbeli, ám nem teljesen ismeretlen zenekarból igazoltak át a Deep Purple-be, ahol nem mindennapi alkotó energiákat szabadítottak fel. Együttműködésük eredményeként elsöprő erejű, feledhetetlen dalok, egy egész stílust meghatározó opusok születtek. Ám előbb megvalósítottak egy nagy álmot: a rock és a klasszikus zene első komoly szintézisét.

Közreműködőként a nagynevű, ugyanakkor kísérletező kedvű zeneszerzőt, Malcolm Arnoldot, valamint a londoni Royal Philharmonic Orchestrát kértek fel. Arnold többek között a Híd a Kwai folyón Oscar-díjas filmzenéjét komponálta, alapvetően tonális – tehát akkoriban archaikusnak mondható – műveivel, mindenekelőtt szimfóniáival pedig komoly hírnévre tett szert brit zenei körökben. A Thomas Beecham által alapított királyi filharmonikusokat pedig felesleges bemutatni velük nem kisebb személyiség, mint Igor Sztravinszkij rögzítette lemezre egyik operáját.

Arnold már csak azért is tökéletes választásnak bizonyult, mivel Jon Lord első hangverseny hosszúságú szimfonikus műve ugyan nevében és nem szigorúan vett jellegében is concerto, a késői romantika, a zenei modernizmus, valamint az ötvenes és hatvanas évek stílusjegyeinek elegyeként végső soron inkább a tradicionális filmzenék, mintsem a barokk és klasszicista versenyművek rokona. Az igazi újítás viszont pontosan az, amit a darab címe sugall: a rock együttes és a nagyzenekar váltakoztatása, a hangzások és zenei felfogások szembesítése, ütköztetése és egybeolvasztása.

A nagyzenekari témák, s különösen a hangszercsoportok sajátosságainak kiaknázása alapos előképzettségre vall, a szimfonikus részek ennek ellenére inkább kellemesen gyönyörködtetőek, mint forradalmiak. Ami összetéveszthetetlen, az a Deep Purple maga Lord orgona- és Blackmore egyedi, elementáris gitárjátéka, Gillan fenomenális hangja, Glover stabil basszuskísérete és Paice dinamikus, elemeiben egyszerre jazzes és hard rockos dobolása. No és persze az az addig legfeljebb a progresszív rockzenészek képzeletében élő hatás, amit a különböző hangzások, felfogások, ritmikai és szerkesztési megoldások szembeállítása eredményez.

Lord zsenialitása éppen abban rejlik, ahogy teljesen magától értetődő áttűnésekkel és átmenetekkel oldja meg a szimfonikus részek és az improvizációktól sem mentes rockdalok közötti váltásokat. Ráadásul a mű szerkezete is sajátos koncepciót tükröz: az első tételben a két zenekar még teljesen elkülönülő blokkokban dolgozza ki a témákat, miközben Lord és Blackmore is szólórészhez jut, a második, hagyományosan lassú tételben Gillan éneke kap szerepet, voltaképp ő válik a főszereplővé, a nagyzenekar pedig a korábbinál sokkalta inkább együttműködik az együttessel, s végül a harmadik tétel egy sodró lendületű tutti, végső és abszolút összeolvadás, melyben Ian Paice dobszólója az egyetlen kiállás.

Original 1969 Royal Albert Hall performance:

Malcom Arnold’s 6th Symphony Op. 95 (1. Disc)
1-01. First Movement: Energico 09:19
1-02. Second Movement: Lento 08:51
1-03. Third Movement: Con Fuoco 07:02

Deep Purple – Electric Set
1-04. Hush 04:42
1-05. Wring That Neck 13:24
1-06. Child In Time 12:03

Deep Purple – Concerto For Group & Orchestra (2. Disc)
2-01. First Movement: Moderato – Allegro 19:21
2-02. Second Movement: Andante 19:11
2-03. Third Movement: Vivace – Presto 13:09
2-04. Encore: Third Movement: Vivace – Presto (Part) 05:52

Bass – Roger Glover
Drums – Ian Paice
Guitar – Ritchie Blackmore
Keyboards – Jon Lord
Vocals – Ian Gillan

Conductor – Malcolm Arnold
Orchestra – The Royal Philharmonic Orchestra

http://link.odavisz.cam

-justpaste-




 

1

Találatok: 101

Publication author

offline 4 óra

dali300

Avatar 184
https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban
Comments: 488Publics: 1326Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tizennyolc − három =

Password generation