Lajkó Félix és Zenekara – Koncert ’98 (1998) ℗ Fonó Records

“Énrólam azért látszik, hogy valami nem stimmel. Nem vagyok hülye, látok magamról felvételeket, őrülten nézek ki.” 

Lajkó Félix zenéjét nem könnyű meghatározni. Muzsikájában fellelhető a kelet-közép-európai népzene, a jazz, a klasszikus zene, a rock és a blues hatása, eredeti módon ötvözi a folk, a jazz, a cigányzene és a zsidó klezmer muzsika elemeit. Saját bevallása szerint mindenféle zenét hallgat, számára nem a műfajok a fontosak, hanem a zene. Szeret sokat gyakorolni, bár nem rutinszerűen iskolázik: fölveszi a hangszert és muzsikál. Egy korábbi nyilatkozata szerint hét hegedűje és négy brácsája van, ezek közül legjobban egy 17. századi olasz, de nem márkás hegedűt szeret, amelynek hangzása puha és mégis erős.

“Az a baj, hogy a klasszikus zenészekkel nem lehet improvizálni. Nem megy, hogy ott van egy zenekar és na, játsszunk már valamit.”

“A hibákból születik meg az új, ilyen az improvizáció is. Valójában folyamatosan hibázol.”

“Otthon szépen gyakorlok minden nap, felkészülök a koncertekre. Elmegyek, zenélek, megtapsolnak, meghajlok, ennyi. Föl van építve, ez egy régi kultúra. De ha valaki ezt szereti, akkor annak ez nem munka, úgyhogy én nem dolgozok.”

01.Játék 1.
02.Páratlan
03.Játék 2.
04.Vonósnégyes
05.Szóló
06.Finálé

Előadók:
Lajkó Félix – hegedű
Kelemen Zsolt – hegedű
Michael Babinchak – cselló
Kurina Ferenc – bőgő
Takács Tibor – dob

A hangfelvétel a Zeneakadémia Nagytermében készült 1998. február 28-án.

http://link.odavisz.hu  (klikk)

-pastebin-




 

 

0

Találatok: 74

Publication author

offline 21 óra

dali300

Avatar 263
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Lajkó Félix és Zenekara – Koncert ’98 (1998) ℗ Fonó Records” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Van az úgy, ha valami “magasabb” zenét hallgat az ember és nem érti, az nem biztos hogy az előadó hibája, hanem mi nem vagyunk azon a zenei szinten, ami azt a zenét érthetővé teszi. Ha valamit nem értünk, az attől még lehet értelmes, csak nem üti meg az egyén szellemi szintjét.

    Egyszer ment egy Besh o droM dal a tvben és a zenész kollégém ott örömködött, hogy hú, ezek 24 /nemtudom miben játszanak és tudod milyen nehéz az?
    Én meg néztem értetlenül, hogy nem.
    Szóval vannak ilyen zenei finomságok,amik túlmutatnak a mi zenei képességeinken.

    Viszont jó szelleme lehet a faludnak, ha ennyi zenei tehetség jön onnan.

    1

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

2 × 3 =

Password generation