A múlt század ötvenes éveinek vége és hatvanas éveinek eleje a gitárőrület időszaka volt: mindenki megpróbált gitározni, még én is (nem sok sikerrel).
Így azután nem csoda, hogy 1958-ban a Washington állambeli Takomában (e hely volt John Fahey szülővárosa, és lett kiadójának névadója is) élő két fiatalember, Bob Bogle és Don Wilson is gitárt ragadott: Bob szólózni kezdett, Don ritmusgitárral kísérte. Miközben nappal kőművesként dolgoztak, éjszaka különböző szórakozóhelyeken léptek fel. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Nokie Edwards is, neki már csak a basszusgitár jutott. Állandó dobosuk azonban csak jóval később, az első lemezük kiadása után lett Howie Johnson személyében.
Ezt a lemezüket a kiadók fanyalogva visszautasították, s először csak Wilson édesapja kiadásában tudták megjelentetni. 1960-ban a lemez a seattle-i Dolton Records kiadásában is megjelent.
A lemez címadó dala, mely egy Chet Atkins lemezen hallott Johnny Smith szerzemény egyéni feldolgozása volt, nagy siker lett, felkerült a slágerlistákra is (1960-ban, majd 1964-ben is), s a zenekar elindult a világhírnév útján.
Előbb azonban még történt egy érdekes dolog: a basszusgitáros Nokie Edwards úgy gondolta, hogy ő jobb szólógitáros lenne, így azután cseréltek. Ettől kezdve Nokie szólózott, és Bob lett a basszusgitáros.
Hát ilyen idők voltak ezek az évek, boldogult úrfikorom vidám esztendei.
A számok:
A1 Morgen (2:12)
A2 Raunchy (2:21)
A3 Home (2:24)
A4 My Own True Love (Tara’s Theme) (2:19)
A5 The Switch (2:03)
A6 Walk, Don’t Run (2:08)
B1 Night Train (2:55)
B2 No Trespassing (2:03)
B3 Caravan (2:14)
B4 Sleep Walk (2:09)
B5 The McCoy (2:12)
B6 Honky Tonk (2:47)
https://zenekucko.com/03436
Visits: 16
Publication author
“The Ventures – Walk don’t run (1960) Dolton Records” bejegyzéshez 2 hozzászólás