Marillion – An Hour Before It’s Dark (2022) © earMUSIC

Nem egy vidám lemez, nincsenek magukkal ragadó hangszerszólók, de azért nem depresszív muzsikát hallunk, időnként felpörögnek a ritmusok, Ian Mosley dobos nagy erővel viszi magával a társaságot. Nem indulunk be, a végtagjaink nem kezdenek el ütemre mozogni, le kell ülni hozzá és meghallgatni. Nem kell mereven koncentrálni, mert a zene óhatatlanul magára vonja a figyelmet. Nincs is más választása a hallgatónak, csak felfedezni a lemez minden egyes apró részletét.

A szövegek éppolyan fontossággal bírnak, mint a zene, a lemez címe a szomszédban pusztító háború miatt még aktuálisabb lett. Steve Hogarth mélyenszántó sorai a fogyasztói társadalmat maximálisan élvezők totális elhülyüléséről értekeznek, mint ahogy Aldous Huxley is lefestette ezzel kapcsolatban riasztó látomását a ‘Szép új világ’-ban. Egyes helyeken visszaköszön a járvány okozta szorongás, a lezárások miatt deformálódott ingerszegény élet monotonitása, az egyedülléttől való félelem. Apokaliptikus képek száguldanak el a szemünk előtt, érzékletesen leírva, hogy az ember hogyan pusztítja el a saját világát, és mindezt ellensúlyozandó, valódi angyalok is feltűnnek, hátha képesek meggátolni az esztelen pusztítást.

Nem húzták túl a lemezt, nincs üresjárat ebben az ötvennégy percben, néhány motívum, zenei megoldás ugyan ismerős a korábbi lemezekről. Nem kockáztatott a Marillion, zeneileg nem hallunk szokatlan mozzanatokat, és ezzel nincs semmi baj. Most is úgy szórakoztatnak, hogy lekötnek, elgondolkodtatnak, üzennek, és ebben ők öten hallatlanul profik.
-hardrockponthu-

01. Be Hard on Yourself (I) The Tear in the Big Picture (3:52)
02. Be Hard on Yourself (II) Lust for Luxury (2:07)
03. Be Hard on Yourself (III) You Can Learn (3:29)
04. Reprogram the Gene (I) Invincible (3:32)
05. Reprogram the Gene (II) Trouble-Free Life (2:01)
06. Reprogram the Gene (III) A Cure for Us? (1:29)
07. Only a Kiss (0:39)
08. Murder Machines (4:21)
09. The Crow and the Nightingale (6:34)
10. Sierra Leone (I) Chance in a Million (1:33)
11. Sierra Leone (II) The White Sand (0:53)
12. Sierra Leone (III) The Diamond (3:30)
13. Sierra Leone (IV) The Blue Warm Air (2:23)
14. Sierra Leone (V) More Than Treasure (2:35)
15. Care (I) Maintenance Drugs (4:37)
16. Care (II) An Hour Before It’s Dark (2:28)
17. Care (III) Every Cell (3:19)
18. Care (IV) Angels on Earth / Murder Machines (12′ Remix) (15:03)

Steve Hogarth – ének
Mark Kelly – billentyűsök
Ian Mosley – dob
Steve Rothery – gitár
Pete Trewavas – basszusgitár

http://link.odavisz.cam (klikk)

-justpaste-

Találatok: 73

Publication author

offline 8 óra

dali300

262

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017