Alice in Chains – Greatest Hits (2001) © Columbia

Minden időszaknak megvan a maga igazi rockzenekara, ami tökéletesen leképezi az adott kor hangulatát, és amelynek lemezeit utólag feltéve közel tökéletes képet kaphatunk a szóban forgó éráról. Ha a ’90-es évek első felének rockjáról van szó, számomra egyértelműen az Alice In Chains az a banda, amelyben a leginkább egyesült minden ekkortájt domináns rockzenei tendencia – még akkor is, ha egyébként nem ők voltak az úgynevezett grunge színtérről kikerült legsikeresebb csapat.

20 évvel ezelőtt, 2002. április 5-én hunyt el Layne Staley, az Alice In Chains első énekese, aki egész karrierje során erejét megfeszítve harcolt a heroinnal. A seattle-i mozgalom legmetalosabb hangzású bandájának élén Layne korszakalkotó lemezek fényét emelte jellegzetes hangjával és senki máséhoz sem hasonlítható stílusával: az olyan dalok, mint a Man In The Box, a Them Bones, a Rooster, a Would?, a Nutshell vagy a God Am, örökre őrzik emlékét. Az Alice In Chains évekkel az énekes halála után kezdett csak újabb fejezetet, ám ma is minden egyes megmozdulásuk alkalmával megemlékeznek elhunyt társukról.

Layne Staley távozása végérvényesen és visszavonhatatlanul pontot tett a klasszikus Seattle-grunge sztorijára, és sokáig úgy tűnt, Alice In Chains sem lesz nélküle többé. Társai néhány évvel később mégis újra összeálltak, és ugyan nagy árnyékkal kellett megbirkózniuk, a Black Gives Way To Blue album végül őket igazolta. A William DuVall-lal felálló banda hitelességéhez persze arra is szükség volt, hogy a csapat nem pótolni akarta Layne-t, a lemezzel pedig neki állítottak emléket. Cantrell: „Layne örökké a zenekar része marad, ezen nincs is mit vitázni. Ami pedig a gondjait illeti, nem egyedül neki voltak problémái – mindannyian elég elbaszott életet éltünk. Layne-re egyszerű azt mondani, hogy junkie volt, aztán bele is halt – ennél azonban jóval több rejlett benne. Mi hálistennek elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy ismerjük a többi oldalát is.”

A mindössze 34 évesen távozott Layne hangját négy teljes nagylemez, két akusztikus EP, illetve néhány itt-ott elejtett extra dal és vendégszereplés őrzi. Mennyiségét tekintve nem túl nagy hagyatékról van tehát szó – minőségét és jelentőségét tekintve azonban a rocktörténelem egyik leggazdagabb pályafutása az övé, még annak ellenére is, hogy ilyen korán és tragikusan ért véget. Az énekes kivételes tehetségének lényegét talán Mike Inez fogalmazta meg a legplasztikusabban: „Layne-nek fantasztikus érzéke volt ahhoz, hogy csodálatosan mondja el a legszörnyűbb történeteket, amiket életedben hallottál.”
/shockmagazinponthu/

01. Man in the Box
02. Them Bones
03. Rooster
04. Angry Chair
05. Would?
06. No Excuses
07. I Stay Away
08. Grind
09. Heaven Beside You
10. Again

Layne Staley – ének
Jerry Cantrell – gitár, ének
Mike Starr – basszusgitár
Sean Kinney – dobok

http://link.justp.odavisz.cam (klikk)




 

 

0

Találatok: 114

Publication author

offline 10 óra

dali300

Avatar 184
https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban
Comments: 486Publics: 1326Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban

Alice in Chains – Greatest Hits (2001) © Columbia” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tizenkettő − egy =

Password generation