Tourist est le troisième album de St Germain, paru en 2000, et son premier avec le label Blue Note. Az egyik legjobb nu-jazz album. Il signe le retour de l’artiste, cinq ans après son album Boulevard. 🙂
St Germain nem más, mint a francia Ludovic Navarre és kis zenekara. Elsősorban ő az, akinek a kilencvenes évek végén gerjedt francia hullám, a “french touch” beindítását tulajdonítják. St Germain első lemeze, a Boulevard 1995-ben jelent meg, Navarre azonban jóval korábban kezdte zenei pályafutását, még a kilencvenes évek elején, amikor is elválaszthatatlanul összeforrt számítógépével és házistúdiójával. Sok-sok kislemezt adott ki, különböző művészi álneveket használva, kezdettől fogva új irányokat követve és új hagyományt teremtve: úgy keverte a klasszikus dzsessz elemeit az elektronikával, hogy abból korábban sosem hallott ritmusú, sodró dallamú dzsesszkompozíciók álljanak össze. A kilencvenes évek közepére olyannyira népszerűvé tette hazájában a csírázó műfajt, hogy Párizs joggal iktatódott be a híres New York-Chicago-Detroit electro háromszögbe újabb, negyedik csúcsként.Navarre régi álmát azonban – hogy elszállt dzsesszzenészekkel együtt rögzíthesse felvételeit – mindaddig nem tudta megvalósítani, míg el nem készült a Boulevard, mely mára már igazi klasszikusnak számít. Az albumnak azonban nem volt igazi folytatása egész a 2000-es év végéig. Hosszas stúdiómunkák után ekkorra készült el a Tourist.Az új nagylemez megkoronázta az évezred végére felvirágzott nu jazz őrületet, olyannyira, hogy sokan, akik zeneileg ez irányban (is) elkötelezettek, azonnal az év albumának kiáltották ki. Navarre kilenc tökéletes dallal bizonyítja a tényt, melyet munkájával népszerűsíteni igyekszik: az elektronikus zene és a dzsessz, a gépek és természetes hangszerek tökéletes összhangjának létezését és fontosságát. A Rose Rouge és a So Flute megunhatatlan, energikus, mégis laza témái lágyan hömpölyögnek tovább a fülben,(gondoljunk csak a So Flute első taktusainak többszöri feltűnésére a Blöff című filmben). A Montego Bay Slpeenben a jamaikai gitáros, Ernest Ranglin belassult, marihuánaillatú játékában gyönyörködhetünk, a Sure Thingben pedig Miles Davis és John Lee Hooker Harry’s Philosophyjának mintái bugyognak elő. Csodálatosan zene mind, az elsőtől az utolsóig, pedig az elektrós alapoktól a dub zengetős hangzásán át egészen az afrobeat ritmusokig nagyon sok elem keveredik beléjük, és ami a lényeg: újszerűen.
Tracklist :
01. Rose Rouge
02. Montego Bay Spleen
03. So Flute
04. Land Of…
05. Latin Note
06. Sure Thing
07. Pont des Arts
08. La Goutte d’Or
09. What You Think About…
Members :
Ludovic Navarre – writing, production, conducting, engineering
Edmundo Carneiro – percussion
Claudio de Qeiroz – baritone saxophone
Alexandre Destrez – keyboards
Idrissa Diop – talking drum
Edouard Labor – saxophones, flute
Pascal Ohsé – trumpet
Ernest Ranglin – guitar (on “Montego Bay Spleen”)
Találatok: 93
Publication author
