Bruno Coulais – Himalaya • L’enfance d’un chef (1999) © Galatée Films

Bruno Coulais a legnépszerűbb és legkeresettebb európai komponisták egyike, akit először olyan sikeres természetfilmek szerzőjeként ismerhettünk meg, mint például a “Mikrokozmosz – Füvek népe” vagy az “Égi vándorok”, mely utóbbi szolgált alapjául a 2001-es “Vándormadarak – Le Peuple Migrateur”-nek is.

Az érdekes és sajátos zenei kifejezésmóddal rendelkező művész a kétezres évekre nőtte ki magát a tévéfilmek miliőjéből, napjainkban pedig már többszörös díjnyertes, illetve Oscar-jelölt művészként van számon tartva világszerte.

Zenei tanulmányait zongorán, illetve hegedűn kezdte meg, s már az elejétől fogva az a cél hajtotta, hogy idővel a kortárs klasszikus zeneszerzők egyikeként emlegessék. Első filmes aláfestéssel kapcsolatos munkájára még a konzervatóriumban töltött éveiben került sor, amikor is Francois Reichenbach rendező megkérte, hogy írjon zenét a “México mágico” című produkciójához. A többek között Igor Sztravinszkij, Szergej Prokofjev és Ligeti György művészetének hatása alatt álló, ekkor még csak tizennyolc éves komponista először visszautasította a megbízást, lévén ez idő tájt még az volt a zeneírással kapcsolatos meglátása, hogy egy műnek önállóan kell érvényesülnie, így a képsorokra történő írás, valamint a cselekményekhez való idomulás nem volt elfogadható számára. A kíváncsisága azonban túlnőtt ezen véleményén, így végül mégis megpróbálkozott a feladattal, amely aztán akkora örömöt és sikerélményt biztosított számára, hogy ezt követően már a filmzenék jelentették a fő csapásirányt.

Coulais innovatív stílusú kompozíciói rendkívül színesek és egyediek: az adott projekt kívánalmainak megfelelően a kortárs komolyzenei elemek éppúgy megfigyelhetőek bennük, mint a világzenék és egyéb tradicionális elemek, továbbá kísérletezgetései (a “Babák – Az első év” zenéjében például játékokat is felhasznált), s majdhogynem állandó szereplőknek nevezhetjük műveiben az éneket, a zenedoboz hangját, valamint Tibet, Egyiptom és Korzika sajátos hangszereit. Coulais rengeteg időt fordít olvasásra, valamint különféle kiállítások megtekintésére, bevallása szerint ugyanis ihletet gyakran nem az adott produkcióból merít, hanem a könyvekből és a tárlatokból. “Amikor nekiülök a zene elkészítésének, többnyire minden ötletem elszáll. Ilyenkor fontos számomra, hogy ne a stúdiómban üljek, és próbálkozzak a zeneírással, hanem kimozduljak, s inspirációkat gyűjtsek. Amikor aztán ráérzek a helyes útra, belevetem magam a munkába, és éjjel-nappal dolgozom. Utóbbira azért van szükség, mert nagyon lusta vagyok, és ha jön egy ötlet, akkor a lehető legtöbbet igyekszem kihozni belőle” – nyilatkozta egy interjú alkalmával.
(Kulics László)

01. La Mort De Lhakpa
02. Norbu
03. Le Sel
04. Tinle & L’enfant
05. Le Passage
06. La Nuit
07. Le Conseil
08. La Marche
09. Les Chants
10. Norbu & Karma
11. Karma
12. Le Lac
13. Norbu
14. La Ceremonie
15. La Colere De Karma
16. L’epuisement
17. Les Pleurs De Pema
18. La Caravane
19. Les Traces
20. La Mort De Tinle
21. Opera

https://tinyurl.com/ye29z4wu

-pastebin-




 

0

Találatok: 10

Publication author

offline 10 óra

dali300

Avatar 262
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

15 − 1 =

Password generation