Dream Theater – Images and Words • Metropolis Part 2 : Scenes from a Memory (1992/1997) © ATCO / Elektra

Csütörtökön lesz 30 éve, hogy megjelent e progresszív gyöngyszem. Ez azon ritka albumok egyike, amelyik egy tízes skálán nálam 10/10. A makulátlan technikai tudás és a zeneiség tökéletes egyvelege. Az Images And Words igazi erőssége, hogy tökéletes egyensúlyt teremt a lágyabb, lírai szerzemények, illetve dalrészek, valamint a kifejezetten súlyos, rock/metálos témák között. Ezzel együtt összességében a rockos megközelítés dominál, de több helyen a ’70-es évek progresszív zenéinek hatása,míg máshol (a Take The Time-ban vagy az Another Dayben) kifejezetten jazzes elemek, például szaxofon is előkerülnek, utóbbi a stúdió tulajdonosa, nem mellesleg Spyro Gyra tag, Jay Beckenstein jóvoltából.

Mindez persze nem valamiféle ad hoc, kaotikus stílusegyveleg, hanem nagyon is tudatos döntés, a makulátlan technikai tudás és a zeneiség tökéletes eredménye.

A mesterien kidolgozott szövegek is a lemez egyértelmű erősségei közé tartoznak, különösen az album második felében. Bár a Metropolis címe eredetileg csak poénból kapta meg a misztikus Part I kiegészítést (a nóta önmagában is kerek), Vergilius Aeneisének Petrucci által átírt sztorija hét évvel később egy teljes album koncepcióját alapozta meg [Metropolis Part 2 : Scenes from a Memory], ami mind szövegében, mind a visszatérő zenei motívumokban tökéletes folytatása a Miracle And The Sleepernek.

A Metropolis Part 2 : Scenes from a Memory története egy napjainkban élő férfiról, Nicholasról szól, akinek folyton emlékképek villannak be egy másik világról, egy másik életről, ezért felkeres egy hipnoterapeutát, hogy kiderítse, mi okozza a látomásokat. Rájön, hogy valójában egy 1920-as években élt lány, Victoria reinkarnációja. Ahogy a történet halad előre, feltárul a lány élete és kiderül, hogy a szerelmi háromszögbe keveredett lányt fiatalon ölték meg. Ennél a pontnál kapcsolódik össze a történet a Metropolis első részével, a “The Miracle and the Sleeper”-rel. Egy rejtélyes gyilkosságba csöppenünk, amelynek bonyodalmait végigkövethetjük az egész albumon, egészen a rejtély megoldásáig. Aztán a legvégén egyszer csak jön egy csavar, és néhány utalásból arra következtethet a hallgató, hogy valami egészen más történt.

(1992) – Images and Words (7567-92148-2 YS, EU) © 1994 ATCO
01. Pull Me Under
02. Another Day
03. Take the Time
04. Surrounded
05. Metropolis Pt. 1: The Miracle and the Sleeper
06. Under a Glass Moon
07. Wait for Sleep
08. Learning to Live

Közreműködők:
James LaBrie – ének
John Petrucci – gitár
John Myung – basszusgitár
Mike Portnoy – dobok
Kevin Moore – billentyűs hangszerek
+
Jay Beckenstein – szopránszaxofon az “Another Day” dalban

(1999) – Metropolis Part 2 • Scenes from a Memory (62448-2, US) © Elektra
Act one
“Scene One: Regression”
“Scene Two: Part I. Overture 1928”
“Scene Two: Part II. Strange Deja Vu”
“Scene Three: Part I. Through My Words”
“Scene Three: Part II. Fatal Tragedy”
“Scene Four: Beyond This Life”
“Scene Five: Through Her Eyes”

Act two
“Scene Six: Home”
“Scene Seven: Part I. The Dance of Eternity”
“Scene Seven: Part II. One Last Time”
“Scene Eight: The Spirit Carries On”
“Scene Nine: Finally Free”

Közreműködők:
James LaBrie – ének
John Petrucci – gitár
John Myung – basszusgitár
Mike Portnoy – dobok
Jordan Rudess – billentyűs hangszerek
+
Theresa Thomason – női ének a “Through Her Eyes” és a “The Spirit Carries On” című dalokban

Gospel kórus a “The Spirit Carries On” dalban:
Theresa Thomason, Mary Canty, Shelia Slappy, Mary Smith, Jeanette Smith, Clarence Burke Jr., Carol Cyrus, Dale Scott

https://tinyurl.com/39k5nkxk

-justpaste-




 

3

Találatok: 54

Publication author

offline 2 nap

dali300

Avatar 255
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 528Publics: 1360Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Dream Theater – Images and Words • Metropolis Part 2 : Scenes from a Memory (1992/1997) © ATCO / Elektra” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

hat + tizenegy =

Password generation