Judas Priest – Painkiller (1990) © CBS • Epic/Sony Records

Mr. Dob színre lép.
A Judas Priest számára komoly vérfrissítést jelentett, amikor a Ram It Down turné végeztével Dave Holland távozott a fedélzetről. A bandában 1980-tól szolgáló dobos régóta kerékkötőnek tűnt, ódivatú játéka felett egyszerűen eljárt az idő. 1990-ben a dobos helyére a Racer X nevű amerikai banda ütőse, a kiváló képességekkel rendelkező, modernebb és technikásabb iskolát képviselő Scott Travis ült be. A többi már rocktörténelem. Nálam 10/10.

Travis ízes, ötletes és páratlanul intenzív dobolása nagyban megdobta az amúgy sem bárgyú dalok energiaszintjét. A hat perc fölé nyúló címadó téma falakat kidöntő vágtája helyből megadta az alaphangulatot, monumentális váltott szólókkal teli középrésze pedig megmutatta, hogy Tipton és Downing még a negyedik iksz felé közeledve sem restek új ötleteken törni a fejüket, beleértve ebbe a fiatalabb gitárosok munkásságának tanulmányozását is. A lemez másik hasonlóan gyors dala a szintén nagy gitárvarázslással induló Metal Meltdown, de az All Guns Blazing és a Leather Rebel is csak egy fokozatnyit vesznek vissza a tempóból.
/shockmagazin.hu/

01. Painkiller
02. Hell Patrol
03. All Guns Blazing
04. Leather Rebel
05. Metal Meltdown
06. Night Crawler
07. Between The Hammer & The Anvil
08. A Touch Of Evil
09. Battle Hymn
10. One Shot At Glory

zenészek:
Rob Halford – ének
Glenn Tipton – gitár
K.K. Downing – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Scott Travis – dobok

producer: Chris Tsangarides & Judas Priest

http://justpaste.odavisz.cam (klikk)

Találatok: 134

Publication author

offline 1 nap

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 528Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése