Ray Manzarek Golden Scarab című lemezének bemutatásakor már idéztem Tengereczki Pál ismertetőjéből, most is ezt teszem:
“Jim Morrison halála után a Doors maradéka (Ray Manzarek billentyűs, Robbie Krieger gitáros és John Densmore dobos) kiadott még kettő, méltatlanul mellőzött lemezt. Az Other Voices és a Full Circle olyannyira nem került bele a kánonba, hogy egy mezei Doors-rajongó még csak nem is hallott róluk, az Internet előtti korban pedig meghallgatni sem tudta őket.
Az USÁ-ban egyiket sem adták ki újra (sem bakeliten, sem CD-n) és Európában is csak egyetlen, igénytelen külsejű CD jelent meg, tartalmazva mindkét lemezt.
Arra a kérdésre, hogy ezek a remek lemezek miért nem nyerték el a közönség tetszését, egyetlen válasz adható: Jim Morrison karakteres hangja és delejes egyénisége hiányzott.
Borzasztóan hiányzott, és valószínűleg nem csak a rajongóknak.
A váratlan, ám nem meglepő párizsi halál sokk-ként éri a Doors tagjait, hiszen Jim ugyan már kilépett a bandából, de a készülő lemezt (a későbbi, beszédes című, Other Voices) az ő hangjára és karakterére írták. Arra számítottak, megunja majd a nyugalmat és visszatér, ha másért nem, akkor csupán a lemez felvételére.
Egészen kísérteties és már-már fájdalmas, ahogy az Other Voices minden hangja és ritmusa Morrison után sóvárog. Rövid ideig rebesgetik ugyan, hogy Iggy Pop lesz az énekes (képzeljük csak el, milyen lett volna – egy gondolatkísérletet mindenképpen megér), de aztán mégsem, így bandán belül oldják meg a dolgokat. Ray Manzarek nem túl karakteres hangja és szemüveges visszafogottsága (bár ez csak a látszat volt, egy kis vadulásért neki sem kell a szomszédba mennie, de Jimhez képes egészen konszolidált figura) azonban valahogy idegenül mozog, az amúgy erősen doors-os zenei szövetben. Ha Morrison hozzátehette volna a magáét, akkor az Other Voices lehetett volna a egyik legerősebb lemezük.
(Természetesen csakis a zseniális L.A. Woman után.)
Nem meglepő, hogy a számok szövegeiben is erőteljes változás áll be, Morrison ködös, többrétegű, olykor csupa blöff líráját felváltja Manzarek másféle, túlságosan is egyértelmű szimbólumokkal operáló szövege. Bár az Other Voices-on még mímelni próbálja Morrisont, a következőn, a Full Circle-n már a lírai koordinátarendszer totálisan átellenes felén fogalmazza dalszövegeit (legjobb példa erre a Mosquito szövege: No me moleste mosquito, let me eat my burrito, why don’t you go home.) (Ez nem kiragadott részlet volt, hanem a komplett szöveg.) Maga a zene is halványlila poszthippi árnylatot vesz fel, erőteljes jazzes beütéssel, és ettől, hogy (képzavarral élve) fülünk már nem sikolt Jim Morrison hangja után, jobban is élvezhető, mint az előző lemez.
A Full Circle minden erénye ellenére sem hozza vissza a bandát, így a Doors feloszlik, a tagok szétszélednek, és azt követően még csak megközelíteni sem tudják előző sikereiket.”
• Other Voices (1971)
01. In The Eye Of The Sun (4:45)
02. Variety Is The Spice Of Life (2:46)
03. Ships W/ Sails (7:29)
04. Tightrope Ride (4:14)
05. Down On The Farm (4:14)
06. I’m Horny, I’m Stoned (3:55)
07. Wandering Musician (6:17)
08. Hang On To Your Life (5:44)
Robby Krieger (guitar, vocals, Harmonica),
John Densmore (drums),
Ray Manzarek (keyboards, bass pedals, vocals)
+
Jack Conrad – bass guitar on “In the Eye of the Sun”, “Variety Is the Spice of Life” and “Tightrope Ride”
Jerry Scheff – bass on “Down On The Farm”, “I’m Horny, I’m Stoned” and “Wandering Musician”
Wolfgang Melz – bass on “Hang on to Your Life”
Ray Neapolitan – bass on “Ships w/ Sails”
Willie Ruff – acoustic bass on “Ships w/ Sails”
Francisco Aguabella – percussion on “Ships w/ Sails” and “Hang on to Your Life”
Emil Richards – marimba on “Down on the Farm”
• Full Circle (1972)
09. Get Up And Dance (2:32)
10. 4 Billion Souls (3:16)
11. Verdilac (5:46)
12. Hardwood Floor (3:27)
13. Good Rockin (4:39)
14. The Mosquito (5:17)
15. The Piano Bird (5:40)
16. It Slipped My Mind (3:09)
17. The Peking King And The New York Queen (6:26)
Robby Krieger (guitar, vocals, Harmonica),
John Densmore (drums),
Ray Manzarek (keyboards, bass pedals, vocals)
+
Chico Batera – percussion on “The Piano Bird” and “The Peking King and the New York Queen”
Leland Sklar – bass on “Hardwood Floor”, “The Mosquito” and “It Slipped My Mind”
Jack Conrad – bass on “4 Billion Souls”, “Good Rockin”, “The Piano Bird” and “The Peking King and the New York Queen”; Rhythm Guitar on “The Piano Bird”
Charles Larkey – bass on “Verdilac” and “The Piano Bird”
Chris Ethridge – bass on “Get Up and Dance”
Venetta Fields – vocals
Clydie King – vocals
Melissa MacKay – vocals
Bobbye Hall – percussion on “Verdilac”, “The Piano Bird” and “The Peking King and the New York Queen”
Charles Lloyd – tenor saxophone on “Verdilac”, flute on “The Piano Bird”
https://zenekucko.com/08235
Visits: 96
Publication author
