Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 412-ik lemeze.
A csapat vezére és ikonikus figurája – akinek Dublin szobrot emelt − Phil Lynott basszusgitáros-énekes volt. Lynott nem csupán dalszerzőként remekelt, hanem szövegíróként is (a lemezei mellett két verseskötete is megjelent), a pályatársak szerint pedig igazi gentlemanként egyike volt a szakma legrokonszenvesebb képviselőinek.
Phil Lynott rendkívül komplex, ugyanakkor végtelenül rokonszenves figura, egyike az „ultimate” rocksztároknak igazi művészi érzékenységgel, ami elég ritka konstelláció. Lynott életét szemlátomást áthatják az éles, megtermékenyítően feszültségkeltő kontrasztok. Egyrészt ott a fekete apától és fehér anyától való származása, ami már gyerekkorától kezdve meghatározta sorsának alakulását, másrészt a kirobbanó tehetséggel sokszor együtt járó árnyoldal súlya, ami végül korai halálához is vezetett, harmadrészt a sikerekben és kudarcokban bővelkedő zenekari pályafutás. Lemmy (Motörhead) azt nyilatkozta egyszer, hogy az összes elvesztett pályatárs közül Phil hiányzott neki a legjobban.
A Thin Lizzy-ben fantasztikus gitárosok egész sora fordult meg: Scott Gorham, Eric Bell, Gary Moore, Brian Robertson, John Sykes, Snowy White.
Páratlan érzéke volt Philnek a gitárosok kiválasztásához. A kétgitáros, „nagy” felállás 1974-től, a Nightlife albumtól kezdve volt jelen, amit kb. 1978-ig a Scott Gorham és Brian Robertson alkotta páros munkássága fémjelzett. Ennek a jelentőségét nehéz túlbecsülni, hiszen az a páratlanul egyedi „ikergitározás”, amit műveltek, a Judas Priesttől az Iron Maidenen át a Metallicáig számos metal-óriás számára kiindulópontul szolgált.
Igazságtalan lenne, ha a gitárosok mellett nem említenénk meg a nagyszerű Brian Downey dobost is, aki egyike a rocktörténet legalulértékeltebb dobosainak.
Az 1978-as Live and Dangerous koncertalbum platina státuszt ért el Angliában.
/otrnrmagazine.blog.hu/
01. Jailbreak
02. Emerald
03. Southbound
04. Rosalie/Cowgirl’s Song
05. Dancing In The Moonlight (It’s Caught Me In Its Spotlight)
06. Massacre
07. Still in Love with You
08. Johnny the Fox Meets Jimmy the Weed
09. Cowboy Song
10. The Boys Are Back in Town
11. Don’t Believe a Word
12. Warriors
13. Are You Ready
14. Suicide
15. Sha La La
16. Baby Drives Me Crazy
17. The Rocker
Phil Lynott – ének, basszusgitár
Scott Gorham – szólógitár, háttérvokál
Brian Robertson – szólógitár, háttérvokál
Brian Downey – dob, ütőhangszerek
John Earle – szaxofon a Dancing in the Moonlight-on
Huey Lewis – szájharmonika a Baby Drives Me Crazy-n
https://pastebin.odavisz.cam (klikk)
……………………………………………………………………………………………………………………
…………………………………………………………………………………………………………………….
PS:
A Thin Lizzy egyike a legnagyobb hatású 70-es évekbeli hard rock zenekaroknak, ám míg tőlünk nyugatabbra egyre inkább kezdi elfoglalni megérdemelt helyét a képzeletbeli rockpanteonban a Deep Purple, a Led Zeppelin, a Black Sabbath és a Uriah Heep mellett, nálunk továbbra sem tartozik a legismertebbek közé. Szerinted mi ennek az oka, és te miként fedezted fel a zenéjüket?
A Lizzy világa jóval összetettebb, több forrásból táplálkozik, mint az általad említett kiváló zenekarok: a kötelező hard rock és a blues mellett soul, funk, punk/újhullámos és pop hatások is megtalálhatók náluk, nem is szólva a speciális ír háttérről. Ez utóbbi korántsem a nálunk is népszerű ír kocsmazenét jelenti, és a sajátos zenei témák (amire az egyik legjobb példa az Emerald c. dal) mellett a szövegvilágban, és valószínűleg Phil Lynott korántsem konvencionális éneklési stílusában is megmutatkozik. Mindez feltehetően jóval többet kíván a hallgatótól, mint mondjuk egy Black Night, egy Paranoid vagy egy Communication Breakdown. Ennek okán én is csak az elmúlt pár évben lettem nagy Thin Lizzy-fan. Bár rengeteg számukat hallottam korábban, valahogy csak akkor állt össze a kép, miután átfogóan megismertem a munkásságukat, és a részek az egész ismeretében nyerték el igazán a jelentésüket. Érdekes módon a Lizzy „utódzenekarának”, a gitáros Scott Gorham Black Star Riders-ének a lemezei keltették fel bennem a mélyebb érdeklődést.
/Kőváry Zoltán – Trousers/
Találatok: 18
Publication author
/Vásáry Tamás/
Sohasem gondoltam bele, de van abban igazad, hogy a Thin Lizzy a mainstream Deep Purple, a Led Zeppelin, a Black Sabbath és a Uriah Heep mellett kevéssé ismert. Mondom ezt annak dacára, hogy a 70-es évek végén és a 80-as évek elején (boldogult ifjú koromban) a mainstream mellet szerettem őket is. És az is igaz, hogy olyan átfogóan, mint a Deep Purple, a Led Zeppelin vagy a Uriah Heep munkásságát sohasem ismertem őket, de majd most … 🙂
A másik oldalról pedig nyilván már-már a közhely határát súrolja, de ki nem ismeri fel első hangra a “Whiskey in the Jar”-t?
A tehetséget sokszor csak később értékeli az utókor, bevallom őszintén én is csak 1-2 éve kezdtem el hallgatni Thin Lizzyt, mert olyan “másként” szólt. Angliában a “The Boys Are Back in Town-t” a mai napig rendszeresen adják a rádiók.