F. Liszt • Cziffra György – Cziffra Portrait • The Complete Hungarian Rhapsodies (2022) © Urania

Talán nincs még egy zongorista, akinek életében ennyi életveszély, nyomorúság, kaland, tragédia lett volna.
1956. október 22-én este koncertre gyűlt össze a közönség az Erkel Színházban. A műsoron Bartók 2. zongoraversenye szerepelt, a Mario Rossi vezényelte Állami Hangversenyzenekar előadásában. Az eredetileg tervezett szólista helyett egy beugró lépett színpadra, Cziffra György, akinek rövid idő alatt kellett megtanulnia az akkor szinte eljátszhatatlannak tartott darabot. A siker óriási volt, többek szerint a távozó közönség felfokozott hangulata is szerepet játszhatott a másnapi eseményekben.
Ma Bartók népe a pirosodó paradicsomra dagonyázik a sárban. Micsoda, hogy itt orosz tankok voltak?! A Mini-szter nem ezt mondta. Wake up!

Cziffra György 1921-ben született Budapesten, az an­gyalföldi Tripoliszban. A nagy nyomor következtében gyerekkorában sokat betegeskedett, de amikor egész­ségi állapota engedte, akkor odaült a hangszerhez, és a nővérétől ellesett darabokat gyakorolta. Majd egy félreértés következtében édesanyjával jóhiszeműen elmentek Dohnányi Ernőhöz, aki mit sem sejtett érke­zésükről. Kedvességének köszönhetően azonban mégis fogadta őket. Dohnányit elvarázsolta a kis zseni. Ezt követően kivételt tettek, ugyanis nem volt szokás bárkit előzetes zeneiskolai tanulmányok nélkül felven­ni a Zeneakadémiára, Cziffra György 1930-ban mégis mindössze 9 évesen elkezdhette tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.

19 évesen beleszeretett egy egyiptomi származású hölgybe, Soleilkába, és rövidesen házasságot is kötöttek. “20 deka lóparizerrel ünnepeltük egybekelé­sünket. Számunkra fejedelmi ebéd volt.”

Cziffra is megkapta a behívót, és a keleti frontra került, ahol jelentkezett tanksofőrnek. Egy ízben meglátogatta a hadtestet egy altábornagy, és Cziffra parancsot kapott a tisztek szórakoztatására.

A rövid gyakorlás után egész este a tiszteknek játszott. Ajándékként egy laposüveg francia konyakot kapott az altábornagytól. Késő este, mielőtt visszament volna szállására, sétált egyet a közeli pályaudvar irányába, ahol észrevett egy indulásra kész vonatot. A két őrnek adta a konyakot, és mialatt ők ezt megitták, Cziffra el­lopta a mozdonyt és megszökött. A szökését követően nehéz időszak várt rá, ugyanis elkapták, és előbb fogolyként egy barlangban, majd fogolytáborban sínylődött. Egy idő után elengedték, de a hadseregben kellett szolgálnia. Miután leszerelt, hazatért Budapestre és viszontlát­hatta rég nem látott családját. Majd újra Budapest éjszakai bárjaiban, kocsmáiban zongorázott.

1950-ben családjával külföldre akart szökni, ám elfogták, és kényszermunkára ítélték, a miskolci egyetem építésénél a kőfaragók között kellett dolgoznia.
Fogságában sem szakadt el azonban hangszerétől, a táborban vasárnaponként egy közeli iskolából szerzett zongorán játszott. Bár rabtársai igyekeztek kímélni, keze megsínylette a nehéz munkát.

Hazatérése után igyekezett teljesen a koncertezésnek szentelni magát. 1956-ban, a forradalom előestéjén beugrással játszotta Bartók 2. zongoraversenyét, majd amikor megnyíltak a határok, családjával együtt elhagyta az országot. Ekkor kezdődött páratlan nyugat-európai karrierje; Franciaországban telepedett le, állampolgárságot kapott, de szerte a nagyvilágban adott koncerteket.

Otthona közelében egy régi kápolnát hangversenyteremmé alakíttatott át, a fiatal művészek támogatására pedig alapítványt hozott létre.

1994. január 15-én bekövetkezett halála óta Cziffra György emléke nem halványul. Felvételei, amelyekből egy csokorra valót nemrég lemezen is kiadtak, a nevét viselő fesztivál és a zenebarátok szeretete megadja neki azt az elismerést, amiben életében sokszor nem lehetett része.
/fidelio nyomán/

1.01 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 1 in C-Sharp Minor
1.02 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 2 in C-Sharp Minor
1.03 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 3 in B-Flat Major
1.04 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 4 in E-Flat Major
1.05 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 5 in E Minor “Héroïde-élégiaque”
1.06 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 6 in D-Flat Major
1.07 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 7 in D Minor
1.08 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 8 in F-Sharp Minor
1.09 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 9 in E-Flat Major “Pesther Carneval”

2.01 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 10 in E Major “Preludio”
2.02 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 11 in A Minor
2.03 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 12 in C-Sharp Minor
2.04 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 13 in A Minor
2.05 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 14 in F Minor
2.06 – Hungarian Rhapsodies, S. 244 – No. 15 in A Minor “Rákóczi March”
2.07 – Rhapsodie espagnole, S. 254

http://justpaste.odavisz.cam (klikk)

https://music.apple.com

Találatok: 85

Publication author

offline 1 nap

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 527Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése