Ezzel a bejegyzéssel egy barátunknak – Senki Alfonznak – tett régi ígéretemet váltom be, a lemezt tőle kaptuk és ígéretet tettem, hogy megosztom veletek is.
A lemezt a kritikusok Joe Pass a legendás amerikai jazz gitáros egyik legjobb lemezének tartják annak dacára, hogy a lemezen Mr. Pass egyetlen kivétellel (Blues For Alican) mások szerzeményeit adja elő. Sőt sok kritikus szerint ez az album az egyik legjobb jazz gitár album, míg mások úgy fogalmaznak, hogy “… ott a helye minden valamire való gyűjteményben …”. Én talán ilyen messzire nem mennék (nem mintha jobban értenék hozzá) mert ’73 óta kijött azért néhány remek lemez a gitárosok keze alól, elég ha csak haza kacsintva Snétberger Ferencet említem. Bárhogy is ez egy kiváló zene, aminek egyetlen sorsa lehet: be vele a fületekbe!
A veszteségmentes tömörítés 96 kHz mintavételezésű anyag ezért kicsit nagyobb a szokásosnál.
A kiadvány zenei anyaga:
01 – Night and Day” (Cole Porter)
02 – Stella by Starlight” (Victor Young)
03 – Here’s That Rainy Day” (Jimmy Van Heusen)
04 – My Old Flame” (Arthur Johnston)
05 – How High the Moon” (Morgan Lewis)
06 – Cherokee” (Ray Noble)
07 – Sweet Lorraine” (Cliff Burwell)
08 – Have You Met Miss Jones?” (Richard Rodgers)
09 – ‘Round Midnight” (Thelonious Monk, Cootie Williams)
10 – All the Things You Are” (Jerome Kern)
11 – Blues for Alican” (Joe Pass)
12 – The Song Is You” (Kern)
Kellemes zenehallgatást!
https://justpaste.it/3d8zh
Visits: 140
Publication author
Kedves latya, kár hogy nem tettél linket, mert ilyenkor a kiváncsiság odavinné az embert.
Másik oldalon sok ember egy bizonyos kor után “bezár”, már nem érdekli az újdonság a másik generáció zenéje (tisztelet a kivételnek) ez pszihológiai tény, ilyen az ember. A kiadók ezt “duett-albumokkal” próbálják orvosolni, ott a húzónév lásd: Ian Paice a Deep Purple-ből, meg a tehetséges ismeretlenek és fut a szekér megy a kattintás. Minden generáció ragaszkodik az ő nagyjaihoz ezt el kell fogadni, még ha nem is tetszik, sajnos(?) ez van.
“A múltban hoztam a kuckóba egy fiatal “top tier” jazz gitáros srác lemezét, a kutyát sem érdekelte.”
Kedves latya, nem kellett volna törölni.
A jó lemezeket hagyni kell érni, előbb-utóbb rátalálnak…
Joe Pass egyébként az egyik kedvencem a sok közül 🙂
Örülök, hogy én nem tartozom az ilyen “bezárt” emberek közé. A Kuckó nekem annyi új megismerni valót adott/ad, hogy szinte sohasem érem utal magam a meghallgatandókban, pedig a zene egész nap szól (amíg dolgozom csak a számítógépből utána meg nappaliban 🙂 ). És itt és most újfent megköszönöm Nektek ‘Kuckósoknak’ idősebb korom vitathatatlan kedvencét a blues-t!
Kedves Latya,
kiéhezve várom az ötleteidet jó jazz gitár lemezekre. Én magam nagyüzemben fogyasztom ezeket, de bizony van amelyik nem tölt hosszabb időt nálam.
Legyen ez egy ‘challange, érvek helyett dobálózzunk zenével, én kezdem. Egy kevésbé mainstream név:
Stephane Wrembel: The Django Experiment VI (2021)
beszerezhető: https://jazznblues.club/
(akár mehet is a kuckóba (!).
Alf
Még annyit tennék hozzá, hogy nem mindegy mikor teszed fel az albumaidat, és a lényeg: hogy mennyit. Ha azt látod, hogy a tuti befutó nagy nevek vannak posztolva ezek az ismeretlen előadók egyszerűen esélytelenek, hacsak nincs valami tuti és nem klisés borítója az albumnak. Néha érdemes egy napot várni. Te nagyon szereted pl. a countryt, ami a 100 Folk Celsiust leszámítva a magyar néplélektől idegen. Hidd el többen fognak később külföldről ránézni ezekre a lemezekre, mint a Nagymagyar területekről. Ezért is kell időt adni a lemezeknek. Plusz ha lehet ne a wikipédiát használd, mert az közönségriasztó azzal a száraz szövegeléssel. Mivel nincs írói vénám, én csak a legvégső esetben használom, mindig olyan cikket próbálok találni ami a legjobban képviseli a véleményemet. Ezért is szeretem ha egy bejegyzésnek személyes tartalma van, mert érezni rajta, hogy nem random feldobált lemezek, hanem a bejegyzés írójának a kedvencei és szívből vannak ajánlva. Bocs az okoskodásomért.
Becsülettel bevallom, hogy használom a wiki-t (meg más oldalakat is) aztán “összekenem a saját margarinommal”.
Kedves kalmy én is, azt azért találták ki, hogy a dolgokra rákeressünk. Inkább arra akartam kilyukadni, hogy pl. a te személyes megközelítésed is jobban odavonza az olvasót és nem lesz kutya bejegyzés belőle. Másik oldalon mi nem vagyunk újságírok , “csak” zeneszerető emberek akiknek ez a hobbyjuk. Kár ha az értekes zene nem fog meg senkit sem, de (néha) rajtunk is múlik hogy mennyire tudjuk az érdeklődést felkelteni irántuk. Uff, én beszéltem.
PS: “A minőségre nem adok, mert az semmit sem változtat a lényegen!” – ezt nagyon másként látjuk.
Hajrá latya!
És soha ne feledjétek el, hogy a Kuckó egyik régi jelszava: Virágozzék száz virág…
Én is azt gondolom, hogy rengeteg tagunk azt hiszi, hogy egy-egy zene csak úgy magától itt terem a Kuckóban pont abban a minőségben amiben arra neki szüksége van, és eszükbe sem jut, hogy az ezzel töltött időt valami más elől kell elvenni, mert a nap mindenkinek 24 órából no meg az éjszakából áll. Ezért is támogattam egy korábbi hasonló beszélgetés kapcsán a kérések lehetőségének támogatói státuszhoz kapcsolását.
A személyes vélemény szerepével kapcsolatban viszont inkább Dali300 barátunkkal értek egyet. A személyes véleménynek (úgy általában) óriási a szerepe és ma már egy önálló marketing technika. Én magam is hamarabb hallgatok meg egy jóízű poszt után talált ismeretlen előadót, mint ha egy száraz szöveg tartozna hozzá.
Én még fiatal Kuckós vagyok és csak nem régen próbálom itt bogozgatni a szálakat, de egyetértek Veled: a lustaság, a kényelmesség olyan mint a nemesgázok, mindent kitöltenek. És lehet, hogy a ‘munkaadónk’ engem is a szőnyeg szélére állít, de szerintem is meg kellene húzni valahol a határt Levinnek is. Én találkoztam itt pár szuper figurával is, akinek én is összerakok bármit, mert képes ő is tenni a közösségért, a többieknek meg nyitott a fejlődés útja.
Szóval akkor ami általában mp3-ban az van esetleg flac-ban is, jó tudni 🙂 !
A “minőséget” meg szerintem vágta mindenki (meg hát a véleményedet sem szoktad véka alá rejteni, szóval ez 1 bitesen kikövetkeztethető volt 🙂 ).
De legjobban a “TV ekrán” tetszett (rá kellett keresnem 🙂 )!
Kedves Latya,
a 80-as években a szabadkai piac a fóliázott, original német import bakelit lemezekről is híres volt, amelyek között Decca utánnyomások, remasterek (bizony, már akkor, pld. simulated stereo beat-lemezek is, vagy a legújabb USA kiadások) tömegével elérhetőek voltak. Én bakeliten szocializálódtam, és szintén átéltem a másolt CD + fájlcserélés (ez nem volt rossz) + mp3 + youtube korszakot. Amikor elkezdtem lossless formátumokat hallgatni, a hatás megdöbbentő volt: visszatért a kedvem a zenehallgatáshoz. A válasz egyszerű: újra felismerni véltem zenei részleteket, amiket már 10-20-éve (az mp3 korszakban) nem.
Mindez a különbség már fapados eszközökön is hallható (tehát még szóba sem hoztam azokat a ma már olcsó technikai trükköket, melyek ezen még javítanak, pld. DAC, vagy analóg helyett kizárólag digitális kapcsolat, vezetékek, stb.).
Sajnos ez még mindig nem képes sok olyanra, amire a bakelit képes volt (nekem a legfájóbb a stereo hiánya DAC nélkül). Szóval a világ (ismét) megváltozott, és bizony néhány év alatt a ‘lossless már tömegcikké vált. Hála Levinnek (is) ezt sokan felismerik.
Én amúgy arról a piacról inkább audio CD-ket szereztem be. Ha neked jó az mp3, legyen, én viszont már nem járkálok a fülemen kütyükkel, mint egy tinédzser.
P.S. Ha van olyan zenéd, ami ritkasága miatt csak alacsonyabb felbontásban érhető el, azokra természetesen nem érvényes, amit írtam. Nekem is van pld. magánimportból származó műsoros kazettáról digitalizált holmim (esélytelen beszerezni még CD-n is, mivel a 90-es években lett kiadva korlátozott példányban és nem mainstream). Szóval virágozzék minden virág 🙂
Kedves barátaim!
Őszintén örülök annak, hogy legalább a zené(k)ről tudunk itt szabadon beszélgetni.
A Kuckót valamikor (2006-ban?) pontosan ezért hoztam létre.
A tervem az volt, hogy bárki, aki ide (oda) téved, szabadon hallgathassa a zenéket, amiket én (ti) megosztunk velük.
Továbbra sem tervezem azt, hogy a zenék letöltését fizetéshez kössem.
Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy a Kuckó működése pénzbe kerül.
Ezért néha koldulni szoktam.
Kedves latya,
számítok rátok 🙂
+1