Michael Brecker + Metheny•Hancock•Mehldau•Patitucci•DeJohnette – Pilgrimage (2007) © WA

Memento mori.

A Pilgrimage, Michael Brecker jazzszaxofonos 2007-ben megjelent utolsó stúdióalbuma. Breckernél 2005-ben myelogén leukémiát diagnosztizáltak, és a felvételek idején, 2006 augusztusában már súlyos beteg volt. A Pilgrimage-et annak tudatában vette fel, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó albuma; 2007 januárjában meghalt. Brecker társai az albumon: John Patitucci, Jack DeJohnette, Pat Metheny, Herbie Hancock és Brad Mehldau.

A leukémiával vívott vesztes csatája ellenére Brecker teljes mértékben “uralja” az album minden egyes számát. A korong hangzása gazdag, erős  telve energiával, hangszíne és lendülete pedig kifejezetten életerős. A többi zenész tisztában volt Brecker állapotával, és ezt tudva mind bátorították őt az album elkészítésében.

1. The Mean Time
2. Five Months from Midnight
3. Anagram
4. Tumbleweed
5. When Can I Kiss You Again?
6. Cardinal Rule
7. Half Moon Lane
8. Loose Threads
9. Pilgrimage

Michael Brecker – tenorszaxofon, EWI
Pat Metheny – gitár, gitár-szintetizátor
Herbie Hancock – zongora (1. 5. 8. 9.)
Brad Mehldau – zongora (2. 3. 4. 6. 7.)
John Patitucci – nagybőgő
Jack DeJohnette – dobok

http://justpaste.odavisz.cam (klikk)

Találatok: 75

Publication author

offline 5 óra

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 527Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése