Még mindig 1985-ben járunk és Parsons-ék egy újabb lemezzel jelentkeznek, ami a Stereotomy. Parsons és Woolfson szerint ez az eddigi legjobb lemezük és ki vagyok én, hogy a mesterekkel vitatkozzak, de nekem nem tartozik a kedvenceim közé, pedig ezen a lemezen hallható az egyik (szerintem) legszebb balladájuk a Limelight.
A lemezt a kritikusok sokkal jobban fogadták, mint a közönség, kereskedelmileg messze alul múlta nem hogy a korábbi sikereket, de még a korábbi Vulture Culture-t is. A dalok stílusa is más az eddig megszokott APP daloktól és jóval hosszabbak is, ráadásul ahogy mindig itt is van instrumentális darab, mindjárt három is. A koncepció (aki ismeri Parsons-ékat tudja, hogy minden lemezük valamilyen alap gondolat köré csavarodik) ezen a lemezen az emberek (de leginkább a hírességek) átalakulása a rájuk nehezedő nyomás, a saját hírességük (vagy az azzal kapcsolatos elvárások) által. Alan Parsons érdekes módon a lemez kapcsán minden további magyarázat nélkül külön kiemeli, hogy a lemez címét adó kifejezést – persze nem a klasszikus értelemben vett három dimenziós testekkel kapcsolatban – először Poe használta a Morgue utcai kettős gyilkosság című krimijében. Hmmm megint egy Poe kapcsolat.
Ha valakinek esetleg van otthon az eredeti bakelit kiadásból, akkor mesélhetne egy kicsit a belső lemezborító színszűrős optikai trükkjéről, amelyet Grammy-díjra jelöltek a legjobb borító kategóriában 1987-ben.
Stílusosan egy Beaujolais nouveau illene ehhez a lemezhez 🙂 , de azt most így november közepén Magyarországon beszerezni, hát …, így mivel ma olyan csendes, pihenős napom van itthon, ezért a lemez hallgatásakor csak egy (vagy kettő, ki tudja már) doboz cseh Budweiser sört kortyolgattam a saját sütésű libazsírral megkent szintén saját sütésű tökmagos, rozsos kenyér majszolásához (lilahagymát már nem mertem enni, mert száműznek a garázsba). Azért majd, ha elérhető lesz a 22-es Beaujolais itthon is, lehet teszek még egy próbát 🙂 , de ha valaki olyan szerencsés, hogy közelebb tartózkodik a Beaujolais könnyebben felelhető helyeihez, akkor hajrá!
A kiadvány zenei anyaga:
01 – Stereotomy
02 – Beaujolais
03 – Urbania” (instrumental)
04 – Limelight
05 – In the Real World
06 – Where’s the Walrus?” (instrumental)
07 – Light of the World
08 – Chinese Whispers” (instrumental)
09 – Stereotomy Two
Az előadók:
Eric Woolfson – pianos, keyboards, vocals
Alan Parsons – additional keyboards, producer
Ian Bairnson – guitars, guitar synth
David Paton – bass
Stuart Elliott – drums and percussion
Richard Cottle – synths and saxes
John Miles – vocals
Chris Rainbow – vocals
Gary Brooker – vocals
Graham Dye – vocals
Steven Dye – vocals
Kellemes zenehallgatást!
https://justpaste.it/cvg8t
Visits: 84
Publication author
