Echo & The Bunnymen – Porcupine (1983) © 2004 Rhino, Sire Rec.

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 525-ik és az Echo & The Bunnymen harmadik lemeze.

Az 1983-as Porcupine az Echo & the Bunnymen harmadik nagylemeze. Ez volt az együttes listákon legjobban szereplő lemeze. Annak ellenére jutott a második helyig a brit albumlistán, hogy a kritikák lehúzták.

01. The Cutter
02. The Back of Love
03. My White Devil
04. Clay
05. Porcupine
06. Heads Will Roll
07. Ripeness
08. Higher Hell
09. Gods Will Be Gods
10. In Bluer Skies
Bonus Tracks:
11. Fuel
12. The Cutter (Alternate Version)
13. My White Devil (Alternate Version)
14. Porcupine (Alternate Version)
15. Ripeness (Alternate Version)
16. Gods Will Be Gods (Alternate Version)
17. Never Stop (Discotheque)

Közreműködő zenészek:
Ian McCulloch – gitár, ének
Will Sergeant – gitár
Les Pattison – basszus
Pete De Freitas – dob

vendégek:
Lakshminarayana Shankar – hegedű

https://pastebin.odavisz.cam (klikk)




 

0

Találatok: 70

Publication author

offline 21 óra

dali300

Avatar 263
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Echo & The Bunnymen – Porcupine (1983) © 2004 Rhino, Sire Rec.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves dali300, köszönöm ezt a hiánypótló bejegyzés sort.
    Soha nem értettem, hogy ez a zenekar miért nem foglalhatott el jobb pozíciót a zenei közéletben?
    Persze tudom, hogy a erre a kérdésre nincs egyszerű válasz.

    0

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

5 × három =

Password generation