Takeshi Inomata & Sound Limited – Innocent Canon (1971) ℗ 2012 King Rec

Takeshi Inomata, currently known as one of the most renowned and most influential jazz drummers in Japan, was born at Takarazuka, Japan in 1936. His father (an oboist of Takarazuka Revue Company), his elderly brother (a genius jazz trumpeter), and The Benny Goodman Orchestra whose album he had again and again listened to in his teenaged days could influence much on him and as a result he appeared on stage as a drummer at age 16. His terrific talent and enthusiasm for drumming surprisingly improve and develop his technique, that could let himself win the prize of Swing Journal Magazine’s newcomer award in 1957.
He showed his ability of jazz drumming in US Camps (later he mentioned he had played drums with smell of butter and hamburger steaks around him) and joined for a jazz outfit Westliners, but an enthusiasm that he wanted to play borderless music made him form SOUND L.T.D. (Limited), a progressive jazz-rock outfit. In those days such a mysterious and perverse creation might confuse every rock & jazz fan and reviewer. Now Takeshi makes a large contribution toward training younger jazz musicians and making a record of the history of Japanese jazz, and simultaneously stands on many worldwide stages , e.g. Carnegie Hall or Apollo Theater.

Tracklist:
01. Introduction
02. The Death of Janis
03. Go for Nothing
04. Child & I
05. Blue
06. Alone
07. Epilog

Band:
Takeshi Inomata – drums
Shunzo Ohno – trumpet, flugelhorn
Shigehito Ohara – electric piano, organ, piano
Jake F. Concepcion – soprano saxophone, alto saxophone, tenor saxophone, flute
Jun Suzuki – electric bass, Fender bass, pianica, whistling
Takehisa Suzuki – trumpet, piccolo trumpet, flugelhorn
Shigemichi Domoto – trombone, vibraphone
Osamu Nakajima – percussion
Kimio Mizutani – electric guitar, folk guitar, sitar
Toshiaki Yokota – bass flute, alto flute, block flute, piccolo flute
Tenmei Kano – narrator

 

https://tknk.io/yap1




 

1

Találatok: 87

Publication author

offline 4 nap

dali300

Avatar 262
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

12 − 9 =

Password generation