U2 – War (1983) ℗ 1993 Mobile Fidelity Sound Lab

A ma már világhírű pop-rock banda első három lemeze mintha tudatos zenei fejlődés eredménye lett volna. Az első lemez, a Boy a gyermekkorról mesél, a második, az October a különböző lélektani, spirituális témákról, a harmadik, az 1983-as War pedig a háborúról szól. Bono és társai életében választóvonal is a lemez, hiszen ezen kapott helyett a banda első nemzetközi slágere, a New Year’s Day, az MTV-nek köszönhetően pedig az ír származású zenekar az Egyesült Államokban is egyre népszerűbb lett. Nem hiába, az album kétségtelenül addigi legegységesebb alkotásuk, melyen külön dalban emlékeznek meg az 1972-es Véres vasárnapról, de alapvetően minden egyes dalt át és áthat a háború szimbolikája, és gondolatisága. A Seconds ábrázolja a visszaszámlálást a nukleáris bomba felrobbanásáig, az It takes a second to say goodbye a nukleáris háború következményeivel számol, máshol pedig a zenekar Lech Walesa és a lengyel szolidaritási mozgalom inspirációját is felhasználja.

Ez volt a U2 első albuma, mely a brit slágerlista élére került (Michael Jackson Thriller-ét leszorítva onnan.

A 40 – mely gyakran koncertjeik záró darabja – az utoljára elkészült dal volt. Szövege a 40. zsoltár, a refrén pedig a 6. zsoltár parafrázisa. Bono így mesélt a keletkezéséről: 10 percig tartott megírni a dalt, 10 perc volt, míg felvettük, újabb 10 perc, míg összeraktuk, és még 10 perc volt a keverés – de ennek semmi köze a címéhez.” Ebben a számban The Edge és Adam Clayton hangszert cseréltek, állítólag azért, mert a gitáros írta meg a basszust. A koncerteken is fordított felállásban szokták játszani, sőt helyet is cserélnek a színpadon.

01. Sunday Bloody Sunday
02. Seconds
03. New Year’s Day
04. Like a Song…
05. Drowning Man
06. The Refugee
07. Two Hearts Beat As One
08. Red Light
09. Surrender
10. “40”

Bono – ének, gitár
The Edge – gitár, zongora, lap steel, vokál, ének (Seconds), basszusgitár (40)
Adam Clayton – basszusgitár, gitár (40)
Larry Mullen Jr. – dob
+
Kenny Fradley – trombita
Steve Wickham – elektromos hegedű (Sunday Bloody Sunday és Drowning Man)
Cheryl Poirier, Adriana Kaegi, Taryn Hagey, Jessica Felton – vokál (Red Light és Surrender)

https://pastebin.odavisz.cam (klikk)

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 528-ik lemeze.

Találatok: 89

Publication author

offline 4 óra

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 527Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése