Iron Maiden – Live After Death (1985) • 2CD © 1998 EMI

A világ egyik legjelesebb rock csapata, az angol heavy metal újhullámának egyik legismertebb együttese, az Iron Maiden 1984-ben adta ki  Powerslave albumát, majd a lemez megjelenése után egy 193 állomásos világturnéba kezdett, World Slavery Tour néven. Ennek a maratoni hosszúságú koncertsorozatnak (amely Budapestre is elért, ami akkor igen nagy szó volt!) az 1985-ös egyik állomása volt a Los Angeles melletti Long Beach Arena, ahol négy estén át lépett fel a csapat. Ezen fellépésekből szerkesztették meg aztán a Live After Death című élő koncertalbumot.

1. Disc
01. Intro: Churchill’s Speech
02. Aces High
03. 2 Minutes To Midnight
04. The Trooper
05. Revelations
06. Flight Of Icarus
07. Rime Of The Ancient Mariner
08. Powerslave
09. The Number Of The Beast
10. Hallowed Be Thy Name
11. Iron Maiden
12. Run To The Hills
13. Running Free

2. Disc
01-14. Wratchild
02-15. 22 Acacia Avenue
03-16. Children Of The Damned
04-17. Die With Your Boots On
05-18. Phantom Of The Opera

Bruce Dickinson – ének
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár, vokál
Steve Harris – basszusgitár, vokál
Nicko McBrain – dob

Producer: Martin Birch

https://tinyurl.com/yz4uyyn5

-pastebin-

Az 1952-ben alapított brit könnyűzenei szaklap, a New Musical Express (NME) összegyűjtötte és rendszerezte a legjob koncertalbumokat, The 50 Greatest Live Albums Ever cím alatt.
Ez az album a 18-ik a listán.

Találatok: 78

Publication author

dali300

263

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 528Publics: 1362Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése