“Sok nagy zongoraművész élt a huszadik században; jó néhányukat még zseninek is bízvást nevezhetjük. Glenn Gould (1932-1982) azonban csak egyetlenegy volt.
Nem egyszerűen azért, mintha jobban zongorázott volna, mint bárki más – habár többen is nyilvánítottak ilyen véleményt. Sokat emlegetett különc szokásai is csak külső tünetei voltak Gould különlegességének.
Már valamivel inkább a lényegre mutat az a tény, hogy a kanadai zongoraművész harminckét évesen örökre abbahagyta a koncertezést, és ennek ellenére töretlenül megőrizte legendás hírnevét, sőt – hanglemezfelvételei révén – még növelte is élete hátralevő éveiben.
De még ennél is mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy a Gould-jelenség igazi titkát megértsük. Kissé melodramatikusan talán úgy fogalmazhatnánk, hogy nála a művészsors valósággal önpusztító erővé vált.
Annyira intenzíven élte át a zenét, hogy az már a zenélést is akadályozta. Bár önbizalomhiányban sohasem szenvedett, igen kíméletlen kritikusa volt önmagának, és állandóan új utakat keresett, még a melléfogás kockázatát is vállalva. Közben a zenélésnek olyan elkerülhetetlen velejárói, mint a koncertezés, szinte elviselhetetlen zavaró körülményekké váltak a szemében. Így juthatott el odáig, hogy a hangfelvételeket, a maguk mesterségesen összevágott tökéletességével, autentikusabb zenélési formának vélte az élő zenélésnél.” (Laki Péter)
Ludwig van Beethoven Concerto for Piano and Orchestra No. 2 in B-Flat Major, Op. 19
1. I. Allegro con brio 13:03
2. II. Adagio 09:22
3. III. Rondo – Molto allegro 05:31
Johann Sebastian Bach Keyboard Concerto No. 1 in D Minor, BWV 1052
4. I. Allegro con brio 08:37
5. II. Adagio 07:15
6. III. Allegro 08:18
Glenn Gould – piano
Columbia Symphony Orchestra – Leonard Bernstein
https://zenekucko.com/07579
Views: 1
Publication author
Nagy köszönet!!!