Nirvana – MTV Unplugged In New York (1994) © Geffen

„Eljutottunk arra a pontra, ahol a dolgok már önmagukat ismétlik …”

Az 1952-ben alapított brit könnyűzenei szaklap, a New Musical Express (NME) összegyűjtötte és rendszerezte a legjobb koncertalbumokat The 50 Greatest Live Albums Ever cím alatt. Ez az album az 1. a listán.
Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 782-ik lemeze.

A Nirvana ’93 végére totálisan a tönk szélére került. Elértek mindent, amit lehetett, de már semmiben nem leltek örömöt. A csapból is ők folytak, mindenki őket hallgatta, de a régi jó barátok már messzire kerülték a koncertjeiket.
„Eljutottunk arra a pontra, ahol a dolgok már önmagukat ismétlik. Már nincs előttünk semmi, ami felé haladhatunk. Nincs semmi, amit izgatottan lehetne várni”, nyilatkozta Cobain. Ebben a lelkiállapotban éri őket a halálosan gyűlölt, ám akkor is mindent átható hatalommal bíró Music Television megkeresése: a mind jobban futó Unplugged felkérése.

A kakofón, zajos, punkos Nirvana helyébe egy tiszta, csendes zenét játszó ötöst szeretne állítani (az ötödik tag az addigra már Smearhez hasonlóan állandó turnézó zenésztárssá vált Lori Goldston csellista), és azt, hogy mennyire jól döntött, precízen jelzi, hogy zenésztársai rövid megrökönyödést követően mind támogatják az ötletet. A tizennégy számos, ötvennégy perces szettet végül – Kurt akaratának megfelelően – megszakítás nélkül, elsőre rögzítették. A súlyos függönyök között, liliomokkal, fekete gyertyákkal, füstölőkkel teli színpadkép, ahol a zenészek egymástól tisztes távolban, jól elszeparálva ülnek, pedig egyszerre idézett temetést és virrasztást a halott felett – ami ugye a későbbi eseméynek fényében már-már prófétikusnak bizonyult
/shockmagazin.hu/

01. About A Girl
02. Come As You Are
03. Jesus Doesn’t Want Me For A Sunbeam (The Vaselines-feldolgozás)
04. The Man Who Sold The World (David Bowie-feldolgozás)
05. Pennyroyal Tea
06. Dumb
07. Polly
08. On A Plain
09. Something In The Way
10. Plateau (Meat Puppets-feldolgozás)
11. Oh, Me (Meat Puppets-feldolgozás)
12. Lake Of Fire (Meat Puppets-feldolgozás)
13. All Apologies
14. Where Did You Sleep Last Night

Kurt Cobain – ének, gitár
Krist Novoselic – basszusgitár
Dave Grohl – dobok
Pat Smear – gitár

Cris Kirkwood – basszusgitár, háttérvokál (Plateau, Oh Me, Lake of Fire)
Curt Kirkwood – gitár (Plateau, Oh Me, Lake of Fire)
Lori Goldston – cselló

producer: Alex Coletti, Scott Litt & Nirvana

http://pastebin.odavisz.cam (klikk)

…………………………………………………………………………………………………………………….




 

0

Találatok: 79

Publication author

offline 20 óra

dali300

Avatar 263
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

2 + tizenhat =

Password generation