A Black Sabbath hangzásának alapjai az első perctől fogva kiérleltek voltak, de a Sabbath Bloody Sabbath volt az addigi legjobban strukturált, legérettebb munkájuk, attól persze messze áll, hogy progresszív rocknak lehessen nevezni (Wakeman és a billentyűk), de tény, hogy a zenekar horizontja még a Vol. 4 dalaihoz képest is ugrásszerű mértékben tágult ki ezekben a dalokban. Az ötödik albumon tényleg szerepel néhány olyan ötlet, amelyek mai fejjel is meglepőek, és el nem lehet képzelni, vajon honnan ránthatták elő őket.:)
A Looking For Today az album talán legkevésbé ismert témája, egy könnyedebb, rockosabb irányultságú darab határozottan pozitív, derűs kicsengéssel, ahol a riffes kezdést váltó akusztikus alapú részeknél Iommi még fuvolával is színesíti a hangzásképet. Ettől még persze a Sabbath nem lett Jethro Tull, de ez a fajta hangszerelési nyitottság az egész albumra jellemző, színesítő jelleggel a legkülönfélébb helyeken hallani billentyűket, effekteket és mindenféle nem tipikus rockhangszert, amelyek megszólaltatásából egyébként mind a négyen kivették a részüket.
A zenei lapok többsége korábban szívből gyűlölte a Black Sabbathot, most azonban még a korábban róluk mindig a legvitriolosabb hangnemben nyilatkozó orgánumok is elismeréssel szóltak a produkcióról. A közönség soraiban ugyan akadtak zártabb gondolkodású rajongók, akik nem tudtak mit kezdeni a kísérletezősebb darabokkal, de a Sabbath Bloody Sabbath a tengerentúlon pár hét leforgása alatt bearanyozódott. A csapat minden korábbinál nagyobb tömegek előtt játszott Európában és Amerikában, legnagyobb szabású fellépésükre pedig április 6-án, a California Jam fesztiválon került sor, ahol több mint 200 ezer ember kísérte figyelemmel a színpadon zajló eseményeket, és rajtuk kívül többek között a Deep Purple, a The Eagles, az Earth Wind & Fire és az Emerson Lake & Palmer lépett fel.
A bandában korábban beindult folyamatok sajnos a jól sikerült album és a továbbra is dőlő pénz dacára sem bizonyultak megállíthatónak. Mint ekkorra nagyjából kiderült, egyáltalán nem sikerült kipihenniük magukat, a drogok továbbra is problémát jelentettek mindenki számára, ráadásul belecsúsztak egy roppant fárasztó és idegölő perbe is Patrick Meehannel, akivel az év elején muszáj volt kenyértörésre vinniük a dolgot.
Rick Wakeman játszotta a szintetizátorszólamokat, a “Sabbra Cadabra”, és a “Who Are You?” című dalokban. A lemez ezzel a Black Sabbath kemény és blues-os rockzenéje mellett tükrözi a hetvenes évek elejére jellemző progresszív rockzene hatását is. /a teljes cikk/
1. Sabbath Bloody Sabbath
2. A National Acrobat
3. Fluff
4. Sabbra Cadabra
5. Killing Yourself To Live
6. Who Are You
7. Looking For Today
8. Spiral Architect
Ozzy Osbourne – ének, billentyűk
Tony Iommi – gitár, billentyűk, fuvola
Geezer Butler – basszusgitár, billentyűk
Bill Ward – dobok, extra ütőhangszerek
Rick Wakeman – billentyűs hangszerek, szintetizátor, zongora
producer: Patrick Meehan & Black Sabbath
https://pastebin.odavisz.cam (klikk)
Találatok: 95
Publication author
/Vásáry Tamás/
