Laurie Anderson – Bright Red (1994) © Warner

Laurie Anderson több mint fél évszázadot átölelő munkássága valahol a zene, a performansz és a költészet határterületein mozog. Ő az avantgárd populáris zene talán legfontosabb élő alakja, aki előadásaiban és szövegeiben gyakran reflektál társadalmi kérdésekre. Június 13-án a Magyar zene Házában volt az ötödik fellépése Magyarországon.

Laurie Anderson vállaltan a 80-as évek hangzásvilágát közvetíti, de ez nem probléma. Hangeffektjei és a szintetizátorok szintén ezt a hangzást erősítik. Mindehhez ellenpontot nyújt a vizuál nagyon is mai látványa, illetve a problémák aktualitása, amelyekre szövegeiben reflektál.

Anderson nem ontja éves ritmusban a lemezeket. A mûvészeti ipar és (pénz)termelés logikájának ellentmondva egyes albumainak megjelenése között néha 4-5 év is eltelik. A korábbi lemezein felhangzó William Burroughs-monológ; a Pynchon és Benjamin szövegek után az egyik újabb “vendég” Izajás/Ésaiás próféta. A Bright Red album hideglelõs szépségû, az Öböl-háborúra utaló Bagdadi éjszakájában pedig akárha a Mester kérdezné tanítványát: Did you ever really love me? Mindenesetre a velejéig áttechnizált világ közepette megteremti a maga másvilágát; there is another world spinning inside of this one.

Laurie Anderson zenéje és színpadi megjelenésmódja – a meglehetõsen bonyolult technológiák és a képi és tárgyi komplexitás ellenére is – egészen egyszerûvé tud válni. Így aztán nemcsak a magaskultúra meghallói, de még akár a kisdedek felé is képes követhetõ kódokat közvetíteni. (Eközben elkerüli a leegyszerûsítéseket és nem szûnik meg sokrétûsége, jóllehet esetleg csak arról énekel, hogy sas ûzi a menyétet, vagy a bagoly elment a cicuskával a tengerre…) Mindebben nem kis része van a Brian Enoval végzett közös munkának, ami nemcsak Eno természetes és elektronikus neszekbõl szervezett háttereiben érzékelhetõ, hanem a kölcsönös egymásrahatásokban, az akusztikus ambient és az eleven énekhang komplementer kettõsében.

• Bright Red
01. Speechless
02. Bright Red (Ésaiás 13:21)
03. The Puppet Motel
04. Speak My Language
05. Word Without End
06. Freefall
07. Muddy River

• Tightrope
08. Beautiful Pea Green Boat
09. Love Among The Sailors
10. Poison
11. In Our Sleep (Lou Reed – ének, gitár)
12. Night In Bagdad
13. Tightrope
14. Same Time Tomorrow

Laurie Anderson – vocals (tracks 1–14), keyboards (1–2, 4–6, 8–14), violin (4), percussion (8)
Phil Ballou – back-up vocals (1, 7–8)
Cyro Baptista – temple blocks (1), gong (1), surdo (3–4, 8, 11, 13–14), shaker (3–4, 8, 12–14), triangle (4, 12), tambourine (11), ceramic drum (12), tubes (12)
Joey Baron – drums (1, 3–4, 6–7, 10–11)
Brian Eno – treatments (1, 3–4, 13), keyboards (1–6, 8, 10–11, 13), drum treatments (6, 10–11), loops (8, 10)
Ben Fenner – bass guitar (1)
Guy Klucevsek – accordion (1, 4, 8, 12)
Gerry Leonard – guitar (1, 5–6, 8, 11–12)
Arto Lindsay – vocals (2)
Greg Cohen – guitar (3–4), bass guitar (3–4, 6)
Jamie West-Oram – guitar (4, 6)
Kevin Killen – treatments (5, 8)
Adrian Belew – guitar (6, 8, 10, 12–13)
Neil Conti – shaker (6)
Dougie Bowne – drums (8)
Marc Ribot – guitar (10)
Lou Reed – vocals, guitar (11)

https://pastebin.odavisz.cam (klikk)




 

0

Találatok: 48

Publication author

offline 9 óra

dali300

Avatar 262
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

öt × 2 =

Password generation