Rush – Moving Pictures (1981) © 2011 Island Def Jam Music Group

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 494-ik lemeze.

Már több mint 40 éves az a lemez, ami a ’80-as évek (elejének) egyik meghatározó rockalbuma, amely végérvényesen átlökte az új évtizedbe a kanadai Rusht, és a korai éra grandiózus, epikus megközelítésű albumait követően már egy letisztultabb, könnyebben emészthető, ám nem kevésbé intelligens és szövevényes zenét játszó trió képét mutatta.

Még csak érzékeltetni is nehéz, milyen hatást gyakorolt a későbbi generációkra a Moving Pictures, de nyugodtan kijelenthetjük: ha nem születik meg, vélhetően jelentősen másképp nézne ki a mai színtér. És nemcsak annak progresszívnek “csúfolt” része, aki ugyanis ekkoriban hangszert fogott a kezébe Amerikában, hogy rockzenét játsszon, így vagy úgy gyakorlatilag biztosan találkozott a lemezzel. A Rush legsikeresebb albuma ráadásul ennyi év távlatából is ugyanolyan letaglózó, mint annak idején lehetett.

01. Tom Sawyer
02. Red Barchetta
03. YYZ
04. Limelight
05. The Camera Eye
I. New York
II. London
06. Witch Hunt
07. Vital Signs

Geddy Lee – ének, basszusgitár
Alex Lifeson – gitár
Neil Peart – dobok
Vendég:
Hugh Syme – Szintik (“Witch Hunt”)

producer: Rush & Terry Brown

https://zenekucko.com/shur

………………………………………………………………

UPDATE: Levin 2011. május 5-i bejegyzésének frissítése.




 

0

Találatok: 104

Publication author

offline 20 óra

dali300

Avatar 263
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tíz − 5 =

Password generation