Quimby – Kilégzés (2005) © Tom-Tom Records

Néhány év kemény lúgozódás és pihenés után Kiss Tibor (újra) összeállt a Quimbyvel, hogy tíz év zenei kontinuitását folytatva összerakják hetedik sorlemezüket. A Káosz Amigos dobok és effektek fátyolozta pokla után a Kilégzés zongorával keretezett purgatóriuma a zenekar újabb szellemi állomását reprezentálja.

A Quimbyt soha nem kellett félteni. Tom Waits, Nick Cave, Lou Reed legjobb pillanatai inspirálta zenéjük a legeklektikusabb alter, amit a Kárpát-medencében valaha is összehegesztettek. Szédült zenéjüknél csak a szövegeik szédültebbek. A 2002-ben kiadott “Káosz” folytatását rögzítették, és meglepően kiforrott, letisztult, ugyanakkor kiábrándítóan nyugodt albummá állt össze.

Sokan számíthattak arra, hogy egy ilyen veszettül nehéz korszak, mint amin Kiss átesett, súlyosbítva a korábbi lemez felülmúlhatatlan energiájával, igazán összecsúszott, dühtől feszülő darabokat fog szülni; ehelyett kevés igazán zajos szám született, és rengeteg a lírai, balladisztikus felvétel. A lemezt nyitó Kamikaze bárány címében, vonalvezetésében is a megszokott kvimbis hangulatot hozza, de az utána sorjázó darabok már egyre kevésbé. A countryt a funk lüktetésével összehozó Country Joe McDonald, a torzított énekkel tálalt Csáki Pityu bá kacagtató majdnem-rokkendrollja, az ördögi-sanzonos Legyen vörös – ezek a lemez legtempósabb és koncerten leginkább elővezethető felvételei.

Több számban nemcsak hatást lehet felfedezni, hanem “tiszteletadást” is – mint például az Autó egy szerpentinen tengerpart közeli road-countryjában, amely erősen knopfleres lett; vagy akár a Ventilátor blues nyekergő abszurd sanzonjában némi Amorf Ördögök-életérzést.

Az album egészére nem lehet panasz. A cím hívószóként operál. A Kilégzés valaminek a végét, valamiféle megkönnyebbülés képzetét idézi fel; ezt támasztja alá a Don Quijote ébredése és a záró Viharon túl, szélcsenden innen is, ami akár Kiss pokoljárás-önvallomása is lehetne. Bár hatásában nem überelheti az előzőt, így is fulladásig, csömörig lehet hallgatni.
/mancs.hu/

01 – Kamikaze bárány
02 – Nyina
03 – Homo defektus
04 – Country Joe McDonald
05 – Most múlik pontosan
06 – Transzakció
07 – Csáki Pityu bá’ balladája
08 – Don Quijote ébredése
09 – Autó egy szerpentinen
10 – Kisember a csónakban
11 – Sehol se talállak
12 – Legyen vörös
13 – Mari
14 – Magam adom
15 – Ventilátor blues
16 – Az egyik ember…
17 – Viharon túl, szélcsenden innen

Balanyi Szilárd: zongora, orgona, rhodes, szintetizátor, vokál, Paper Thin Crash
Gerdesits Ferenc: dob
Kárpáti József: trombita, mod.wah trombita (1), ének (6, 7)
Kiss Tibor: gitár, ének, zongora (3, 15), mandolin (17), glockenspiel (8)
Mikuli Ferenc: basszusgitár, nagybőgő (8)
Varga Livius: ütőhangszerek, rap, vokál (7)
+
Abbas Murád: pozan
Csizmadia Dávid: trombita
Nagy Balázs: szaxofon
++
Gazda Bence: hegedű
Gazda Péter: hegedű
Gulyás Nagy György: brácsa
Kántor Balázs: cselló
+++
Hangmérnök: Reményi László
Segítő kezek: Szilárd & Tibor
Vonós hangszerelés: Gazda Bence
Fúvós hangszerelés: Abbas Murád

https://pastebin.odavisz.cam (klikk)




 

0

Találatok: 70

Publication author

offline 20 óra

dali300

Avatar 263
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tíz + húsz =

Password generation