Jefferson Airplane – The Best of Jefferson Airplane (2007) Camden

A San Francisco-i Jefferson Airplane, az LSD inspirálta pszichedelikus rock úttörője volt. Ez a zenekar volt a 60-as évek közepén kialakuló pszichedelikus mozgalom „zászlóshajója”.

A banda a 60-as évek végéig a világ legkeresettebb és legjobban fizetett koncertező együtteseinek egyike volt. Albumaiból rengeteget adtak el (rendre a Top 20-ban szerepeltek), két dala pedig bekerült a Top 10-be. Az együttes 1967-es Surrealistic Pillow című albumát máig „a szerelem nyara” egyik legfontosabb dokumentumának tartják. 1969-es woodstocki fellépésüket a rockzene történetének legemlékezetesebb pillanatai között tartják számon.

01. Somebody to Love
02. White Rabbit
03. Embryonic Journey
04. High Flyin’ Bird
05. It’s No Secret
06. Come Up the Years
07. Blues From an Airplane
08. Plastic Fantastic Lover
09. Ballad of You and Me and Pooneil
10. Crown of Creation
11. Lather
12. Greasy Heart
13. Volunteers
14. Triad
15. We Can Be Together
16. Wooden Ships

A legismertebb felállás :
Marty Balin – ének, ritmusgitár
Grace Slick – ének, zongora, orgona, furulya
Paul Kantner – ritmusgitár, ének
Jorma Kaukonen – szólógitár, ritmusgitár, ének
Jack Casady – basszusgitár, ritmusgitár
Spencer Dryden – dob, ütőhangszerek
Jerry Garcia – gitár

http://pastebin.odavisz.cam (klikk)
password:psalm69

Találatok: 50

Publication author

offline 4 nap

dali300

262

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése