A 18. század első évtizedei a velencei opera második fénykorát jelentették, amikor az eleinte kizárólag a gazdagok palotáiban élvezhető szórakozásból végképp mindenki számára elérhető zenés látványosság lett. A sok szempontból a klasszicizáló reneszánsz hagyományokból kisarjadt műfaj alapvetően az ókori görög színházi tradíciókat éltette tovább, amennyiben a darabok félistenek és hősök többnyire tragikus történeteit énekelték meg a szó legszorosabb értelmében, ezen kívül pedig a súlyos, komoly történeteket rövid, komikus közjátékok színesítették a felvonások között, ám még az is előfordult, hogy azok valamely hosszabb felvonást megszakítva oldották a hangulatot. “Tomaso Albinoni – Vespetta e Pimpinone & 6 Balletti a Cinque (2001) Hungaroton Classic“ bővebben
Visits: 11