“Alela Diane-ben a coolnak és a hipnek még csak az írmagja sincs. Milyen lehet, lehet-e egyáltalán a kétezres években amerikai folkzenésznek lenni?
Egy biztos: a folkzene él és változik, Alela Diane két kiadott albuma, a 2003-as The Pirate’s Gospel és a 2009-es To Be Still szerves része egy, műfajnak még éppen nem nevezhető új, elborult irányvonalnak, a new weird Americanak.
Röviden: akit nem érint meg ez a két album, abban valami olyan mélyen eltörött, hogy félnék a közelébe menni. A Pirate’s Gospel és a To Be Still egy végtelenül letisztult zenei környezetben, legtöbbször egy szál gitárral vagy bendzsóval és Diane hangjával képes az emberi lélek összes építő érzelmét felkelteni az emberben, a gyásztól az irónián és a csendes derűn át a vidámságig.
Dalai látszólag közhelyesen folkos témák körül forognak: család (és elsősorban Diane anyja), a falu széli kis ház menedéke, a mindennapos tragédiák (mint pl. az elárvult gyerekek, vagy a semmiből előkerülő puskák, a hontalanság képe), a balladai homályba burkolózó természet, a változó világ elől emlékeibe burkolózó ember, az időtlenség iránti egyetemes vágyunk; mégis, képes arra, hogy dallamainak apró torzításaival, hangjának ügyes manipulálásával megtöltse ezeket az unalomig ismert témákat egy újfajta feszültséggel, ami helyenként már a viszolygásig furcsa.
Pontosan ennek a folk angstnak a megfogalmazása és zenébe ágyazása az, amiért az új elborult Amerika ikonikus alakjává vált Alela Diane.” (Srsly, clusterone.hu)
A dalok:
01 – Dry Grass Shadows
02 – White As Diamonds
03 – Age Old Blue
04 – To Be Still
05 – Take Us Back
06 – The Alder Trees
07 – My Brambles
08 – The Ocean
09 – Every Path
10 – Tatted Lace
11 – Lady Divine
https://ouo.io/zU3cUZv
Visits: 8
Publication author
“
Alela Diane – To Be Still (2009) Rough Trade Records
” bejegyzéshez egy hozzászólás