Van Morrison – Too Long in Exile (1993) Polydor Records

George Ivan Morrison (1945) ír énekes, gitáros, szaxofonos, zeneszerző és költő a rockzene egyik élő klasszikusa, akinek zenéje meghatározóan hatott és hat szinte minden komolyabb rockzenészre.

Ennek az összetett személyiségű énekesnek a zenei ízlésére talán a szülei voltak a legnagyobb hatással, akik a jazz és a blues bűvöletében élték le életüket. Anyja, a város közismert zenei személyisége, tehetséges blues énekesnő, apja pedig a legnagyobb hanglemezgyűjtemények egyikének a tulajdonosa, aki a nap 24 órájában a zenének élt. Nincs tehát semmilyen csoda abban, hogy Morrison nagyon korán kezd a zenéléssel foglalkozni és 15 éves korában otthagyja iskolai tanulmányait és profi zenészként a helybeli Monarchs nevű együttes tagja lesz. A rhythm&blues zenét játszó bandával bejárja Európát, ahol elsősorban a katonai bázisokon (amerikai) lépnek fel. Hazatérése után megalapítja saját zenekarát mely a rocktörténelem egyik leghíresebb minőségi zenét szolgáltató bandájává válik: ez a Them. A Them zenéjét kezdetben Ray Charles és Little Richard hatása járja át, ebben a szellemben fogantatik egyik első sikerük, az 1964-ben megjelent Don’t Start Crying Now mely meghozza számukra az országos ismertséget. A következő év sikerei elsősorban klasszikus feldolgozások, mint például a Gloria. Sajnos Morrison nem sokáig bírja a kötöttségeket és 1966-ban egy amerikai turné után otthagyja az együttest. Teszi ezt éppen akkor amikor megtalálva saját hangjukat, a Them zenészei fénykorukat élik. (Így utólag elmondhatjuk, hogy sok kiváló zenétől fosztott ezáltal meg bennünket.) Belfastba visszatérve elsősorban a zenei business világában próbál érvényesülni és egy lemezkiadó cég létrehozásán fáradozik. Ekkor éri Bertie Berns producer felkérése, hogy szólólemezt készítsen. Az amerikai stúdiókban készült nagylemez: Blowin Your Mind olyan felvételeket tartalmaz mint a Brown Eyed Girl, mely azóta is a Morrison rajongók himnusza. A dal bombasiker, felkerül a toplisták élvonalába és meghozza Morrisonnak a világhírnevet. Ennek ellenére Morrison kudarcnak minősíti a lemezt, melyet nem saját elgondolásai alapján, hanem Berns kívánalmai szerint készített, és sértődötten hazautazik. 1967-ban Berns betegségénak hírére azonban visszatér és elkezdi a következő lemez felvételeit. Ennek a munkának az eredménye az Astral Weeks című album melyet a zenei kritika minden idők 10 legjobb korongja közé sorol. Az elsősorban ír zenei motívumokra épülő zenei világ nagyszerűen harmonizál a jazzes hangszereléssel és a párját ritkító, tartalmas, ugyanakkor poétikus szöveggel. A fergeteges szakmai fogadtatás azonban (mint oly sokszor a rock történetében) nem párosult anyagi sikerrel, a korong átlagos eladási rátát produkált. Ez azonban Morrisont nem befolyásolta, hiszen soha semmilyen zenei kompromisszumra nem volt hajlandó a népszerűség kedvéért. Következő, 1970-es lemeze: a Moondance már melegebb fogadtatásra talált a közönség részéről és a toplistákra is felkerült. A Caravan valamint az Into The Mystic című számok önállóan is sikert arattak. Ezután következik Morrison legtermékenyebb időszaka ami részben annak tudható be, hogy megnősül, feleségül veszi Janet Planettet, akivel Kaliforniában telepednek le. Megjelenő nagylemezein olyan sikerszámok találhatók, mint a Domino vagy a Wild Night, melyek a sikerlisták élvonalában is hosszú ideig szerepelnek. 1972-ben megalapítja a Caledonia Soul Orchestra nevű zenekarát, melynek tevékenysége két kiváló korongot eredményez: Hard Nose The Highway és It’s Too Late To Stop Now. Ennek ellenére a következő évben feloszlatja a zenekart, elválik feleségétől és hazatér Belfastba. Az ezt követő lemez, Veedon Fleece , Morrison belső küzdelmeit és kiábrándultságát tükrözi. Három évnyi hallgatás következik majd 1977-ben napvilágot lát az: A Period Of Transition című korong. A következő évben már világ körüli turnéra is vállalkozik, de a fellépések nem zajlanak zökkenőmentesen, a lelkileg még mindig zaklatott művész időnkét eltűnik saját koncertjeiről.