R.E.M. – Accelerate (2008) Warner

Egészen kevés kulcsfontosságú zenekar van a rocktörténelemben, amely még huszon- vagy harmincakárhány év után is képes a megújulásra. Az újjászületés fogalma hordoz magában valami gyanús, az aktuális lemez megjelenéséhez időzített marketingtartalmat – mégis, időről időre akad olyan rockdinoszaurusz, amely a halványabb próbálkozások után ismét elő tud állni újnak ható anyaggal. A kilencvenes években a Depeche Mode és a U2 volt ilyen, ám ha a kétezres évekből kellene rábökni efféle zenekarra, akkor már kissé zavarba jönnénk. Az R.E.M. szerencsére még időben jelentette meg lemezét.

Annyi történt csak, hogy a dobos-alapító tag Bill Berry ’97-es távozása után valami elveszett Michael Stipe-ék ízes dalaiból, amelyek a nyolcvanas-kilencvenes évek meghatározó és kiemelkedő popzenekarává tették az R.E.M.-et (halld: Green, Monster, Automatic For The People).

Az új producerrel (Jacknife Lee, aki többek között U2-, Snow Patrol- és Kasabian-lemezeken dolgozott) felvett Accelerate viszont azonnal hat. Feszes, első hallásra fülbemászó, karakteres popdalok sorakoznak egymás után – Michael Stipe több helyen is nyilatkozta, hogy a lemezre nagy hatással volt a T. Rex, de valószínűleg ettől függetlenül is érezték, hogy a mai, gitárcentrikus mezőnyben fel kell kötniük a nadrágot, és nem lehet középtempós számokkal és balladákkal előállni. Az első három dal például színtiszta rock’n’roll, különösen R.E.M.-viszonylatban: a gyors tempójú, programadó Living Well Is The Best Revenge, a Man-sized Wreath lendületes garázsrockja és a tökéletes, jó értelemben vett slágerdal, a Supernatural Superserious egyből magával ragad. Peter Buck gitáros ismét főszerepet kapott, Michael Stipe dögösebb, mint valaha, Mike Mills pedig, aki kifogástalan basszusgitáros, sajátos vokáljaival támogatja meg a karcos és markáns számokat. A Mr. Richards egészen bizarr, fülbemászó parafrázis (mintha egy Simon & Garfunkel-dalt garázsrockosítottak volna), a címadó dal pedig a Monster időszakát értelmezi át.

A lemez a végére szépen kiteljesedik: a Horse To Water az It’s The End Of The World testvérdalaként is értelmezhető, majd az energikus szürreálpop, az I’m Gonna DJ zárja a “gyorsuló szemmozgás” idei albumát: nem is gondoltuk volna, de ezzel a velős és masszív 35 perces lemezzel újra ereje teljében van az R.E.M.
/mancs.hu nyomán/

01.”Living Well Is the Best Revenge” – 3:11
02.”Man-Sized Wreath” – 2:32
03.”Supernatural Superserious” – 3:23
04.”Hollow Man” – 2:39
05.”Houston” – 2:05
06.”Accelerate” – 3:33
07.”Until the Day Is Done” – 4:08
08.”Mr. Richards” – 3:46
09.”Sing for the Submarine” – 4:50
10.”Horse to Water” – 2:18
11.”I’m Gonna DJ” – 2:07

 http://links.snahp.it/726rmacc

password : psalm69




 

0

Hits: 80

Publication author

offline 12 óra

dali300

21
Comments: 314Publics: 1255Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?