King Crimson – In the Court of the Crimson King (1969/1999) Virgin Records

King Crimson

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat százhatvannyolcadik (168) lemeze a brit King Crimson együttes bemutatkozó nagylemeze.

1969-ben az angol Robert Fripp gitáros és Michael Giles dobos alapította a progresszív rock egyik nagy úttörő zenekarát, a King Crimson-t. Az együttes kisebb-nagyobb megszakításokkal mai nap is működik, igaz, hogy az eredeti felállásból csak Robert Fripp zenél a csapatban.
A lemezről getro2 így ír bolgjában:
“Az In the Court of the Crimson King műfaja pszichedelikus-progresszív rock, amely a komorabb, intelligensebb vonalat képviseli. Habár nem kap akkora hangsúlyt mint a zene, érdemes utánanézni a dalszövegeknek is. A csend már itt is szerepet játszik a hangulatkeltésben, ez leginkább az első számban vehető észre (21st Century Schizoid Man). A dal a többihez hasonlóan tele van olyan elemekkel, melyek egy halom későbbi együttesben is megjelentek.
A lemez alakulására (a hangulatot tekintve) a hullámvasút lenne a legmegfelelőbb jelző. A pörgős, mégis kifinomult, kissé beteg 21st Century Schizoid Man-t egy hihetetlenül nyugodt, lelket simogató, szívmelengető szám követi(I Talk to the Wind). A kellemesen tiszta énekhang és a néha megszólaló fuvolaszólamok a lassú gitár és dobjátékkal kétségkívül a lemez leghangulatosabb dalát adják. Az Epitaph hasonlóan borús, mint a címe (Sírfeliratot jelent ugyanis.). A kissé drámai, dobra, mellotron szólamokra építő dal a csodálatos, nyugodt, majd drámaiba forduló énekhanggal remek párost (trióst) alkot. A Moonchild sajnos megtöri az addig hibátlan ritmust és tíz percen keresztül jazz-es improvizációval ,,kényezteti” a hallgatót,
mindenféleképpen érdekes próbálkozás, de megtöri az addig keletkezett
melankolikus hangulatot.
A befejező dal (The Court of the Crimson King) visszatér a gyökerekhez – drámai, erőteljes, vidám billentyűszólamokkal és kellemes, már-már megszokottnak nevezhető fuvolajátékkal. Pont olyan befejezés, mint vártam, kissé elborult, mégis nagyszerű lezárásnak tekinthető. Példaértékű.
Mint ahogy az egész album is az – nem véletlenül aggatják rá a különböző dicsérő és magasztaló jelzőket, ha nem készült volna el ez a lemez, kétségkívül a hetvenes évek stílusa is némileg másképp alakult volna. Nagyon erős, mégis csodálatos darab, a progresszív rocklemezek egyik mintapéldája –
ennél nagyobb dicséretet talán nem is kaphatna.”

A zenekar bemutatkozó albuma elkészítésekor a következő tagokból állt: Robert Fripp – gitár, billentyűs hangszerek
Ian McDonald – fafúvósok, billentyűs hangszerek, vibrafon, mellotron, vokál
Greg Lake – ének, basszusgitár
Michael Giles – dob, ütőhangszerek, vokál
Peter Sinfield – dalszövegek, próza

A számok:
1. 21st Century Schizoid Man (Robert Fripp, Ian McDonald, Greg Lake, Michael Giles, Peter Sinfield) – 7:20
* Mirrors
2. I Talk to the Wind (Ian McDonald, Peter Sinfield) – 6:05
3. Epitaph (Robert Fripp, Ian McDonald, Greg Lake, Michael Giles, Peter Sinfield) – 8:47
* March for No Reason
* Tomorrow and Tomorrow
4. Moonchild (Robert Fripp, Ian McDonald, Greg Lake, Michael Giles, Peter Sinfield) – 12:13
* The Dream
* The Illusion
5. The Court of the Crimson King (Ian McDonald, Peter Sinfield) – 9:25
* The Return of the Fire Witch
* The Dance of the Puppets

https://ouo.io/qqxfKSC

0

Visits: 44

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

King Crimson – In the Court of the Crimson King (1969/1999) Virgin Records” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Georgie írta három évvel ezelőtt:
    Egyike az általam nagyra becsült zenéknek. Talán inkább azok körében kedvelt, akik a szimfonikus komolyzenét is szeretik. A King Crimson magyar követőjének tekinthető az After Crying nevű együttes, akit szintén ajánlok mindenki figyelmébe.

    0

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tizenegy − öt =

Password generation