Georgie Fame (1943) nem tartozik ugyan a legfényesebb sztárok közé, kitűnő képességeivel azonban megérdemelt elismerést szerzett a pop, rock és jazzkörökben is. Egyetlen műfajba sem lehet beszorítani.
Georgie Fame hétéves korában kezdett zongorázni, s 15 éves korában szülővárosa zeneiskolájában gyarapította ismereteit. 16 évesen családjával együtt Londonba költözött.
Ahogy a fővárosba került, felkarolta őt egy Lionel Bart nevű dalszerző, aki bemutatta Larry Parnes menedzsernek. Jóakarói unszolására felvette a Georgie Fame nevet. Bekerült előbb Marty Wilde híres slágerénekes, majd a nála is menőbb Billy Fury zenekarába, amelynek neve Blue Flame volt, s amelynek vezetését nem egészen húszévesen átvette neves elődjétől.
London környékén hakniztak, játszottak popot, rhythm and bluest és jazzt is. Kísérhette pályája kezdetén Gene Vincent és Eddie Cochran amerikai rock and roll sztárokat is.
A Rhythm and Blues at The Flamingo című bemutatkozó albumuk 1964-ben jelent meg, második lemezük, a Fame at Last a következő évben, s ez már listára is került Angliában. A banda bekerült a Ready Steady Go! cínű tv-show-ba. Egy ideig a Blue Flame tagja volt John McLaughlin, aki később kiemelkedő jazz-gitáros lett.
A hatvanas évek sok sikert hoztak neki a hazai listákon – a kislemezlistákon volt több első helyezése is, köztük a Getaway vagy a Yeah, Yeah. Ha nem is ért az első helyre kedvelt száma volt Bobby Hebb Sunny című dalának feldolgozása. Ugyancsak első lett és széles körben ismertté tette nevét a the Ballad of Bonnie and Clide, amely már a Billboardon is 7. lett. Közben fellépett Count Basie-vel és Ronnie Scott-tal is.
A hetvenes évek elején társult Alan Price-szal, az Animals korábbi billentyűsével. Mintegy három évig zenéltek együtt, Rosetta című daluk listás siker volt. (Felléptek együtt Budapesten is.) Price után Steve Gadd-del, Robben Forddal, Bozz Scaggsszal, Eric Clapton-nal, és Joan Armatradinggel zenélt, majd újraélesztette a Blue Flame együttesét, amelynek egy ideig tagja volt Mitch Mitchell, Jimi Hendrix korábbi dobosa.
Közben zeneszüneteket tartott, olyankor reklámversikéket írt rádiók és kereskedelmi televíziók számára, Tv-showkban, kabarékban foglalkoztatták, filmzenéket írt.
Meghatározó tagja volt Van Morrison (ex-Them) kísérő együttesének. zenélt többek között a hetvenes években megjelent Moondance, majd később az Avalon Sunset és a Healing Game című korongjain. Amikor Morrisonnal különváltak útjaik, a kilencvenes évek végétől Bill Wyman basszusgitáros (ex-Rolling Stones) Rhythm Kings nevű kitűnő együttesével játszott. Az ezredforduló után is aktív maradt, 2008-ban szerepelt Van Morrison tv-showjában, 2009-ben fellépett az egyik legrangosabb brit fesztiválon, Glastonburyban.
Ahhoz képest, hogy szakmai sikerei ellenére nem volt túl kapós a nagyközönség körében, igen sok lemeze jelent meg a több mint ötven esztendős pályafutása során. (Kovács Miklós)
A számok:
01. Yeh Yeh 2:48 6,406
02. Green Onions 2:12 1,082
03. Let the Good Times Roll 2:58
04. Sitting in the Park 3:21 276
05. Funny How Time Slips Away 3:30
06. Shop Around 3:39 233
07. Baby Please Don’t Go 2:54 249
08. Get Away 2:33 455
09. Eso Beso 2:44 224
10. In The Meantime 2:34 1,122
11. Sunny 2:35 263
12. Ride Your Pony 2:38 184
13. Night Train 4:30 231
14. I Love The Life I Live 3:21
https://zenekucko.com/05832
Visits: 15
Publication author
Soxor hallgattam ezt a dalt, nekem tetszik. 😀
Yeh,yeh….:-)a Roxy M. – Bryan Ferry jól feldolgozta. Vagy még sem? Persze, hogy de. 😉 Cupp!