Nem vagyok a punk rock zene kedvelője, így a Junkies nevű magyar zenekarról semmit nem tudok. Mivel alapvetően kíváncsi természetű vagyok, igyekeztem tájékozódni, de úgy vettem észre, hogy e műfaj kedvelői nem igazán dolgoznak azon, hogy mások is információhoz jussanak kedvenceikről.
Így aztán marad a zene.
Én pedig úgy érzem, hogy a virágozzék száz virág koncepció mentén eleget tettem a műfaj támogatásával kapcsolatos feltételezett kötelezettségeimnek.
1. Beavatás (1:46)
2. Szép új világ (3:34)
3. XXI. századi srác (3:54)
4. Gyere le velem a mélybe (2:19)
5. Ne csinálj nekem programot (3:53)
6. Vérfolt a kövön (2:26)
7. Leggyönyörűbb (5:35)
8. Ami táplál, az pusztít el (3:09)
9. Minden álmom (4:12)
10. Mindegy csak hasson (4:48)
11. Vége a dalnak (4:43)
12. Lesz még ráadás (3:46)
13. Feloldozás (6:58)
A zenészek:
Szekeres András (ének)
Riki Church( basszusgitár, vokál)
Barbaró Attila (szólógitár, vokál)
Bonyhádi Bálint (dob)
http://tinyurl.com/yc8u63f9
Visits: 6
A kilencvenes évek második, kétezresek első felében ismertebbek voltak mint manapság, de nem mondhatóak igazából punk rocknak – hacsak nem a zenéjük egyszerűségét, sematizmusát, forszírozott ritmikáját tekintve. Inkább afféle rádióbarátközeli mainstream pop-rockot szoktak játszani – látszatpunk. “Glampunk”, “divatpunk”. Nem vesztettél vele semmit, hogy nem ismered őket. 🙂
Nem értek veled egyet. És osztok infót is: Legsikeresebb és leghíresebb lemezük az 1997-es Nihil, koncertjeik alapja a mai napig. Zenéjüket semmiképp nem mondanám pop-rock-nak, a klasszikus punktól inkább a hardrock felé hajlanak valamennyire az erős gitárjáték következtében (gitárosuk jelenleg a Zorallban is nyomja). Én mindenkinek ajánlom punktól függetlenül, aki az erős, gitárcentrikus zenét szereti (főleg a Nihilt).
Én a Zorallt se tudom komolyan venni. No, ha azt mondtam a Junkiesra, hogy sematizmus, akkor a Zorall meg még vállaltan is az, vállaltan hozott anyagból dolgozik. Szerintem a Junkies is csak hozott anyagból – és ez nagyobb “baj”, mint az, hogy nem tetszik. “Nincsen benne semmi, de az legalább érthető.” De aki olvassa, fogadja meg az ajánlásodat, próbálja ki, hátha neki megtetszik.
Attól tartok, hogy nem voltál még Zorallt koncerten. A Zorall stúdiófelvételei valóban komolytalanok és sematikusak (lehet, hogy ez cél is?), de élőben pont az ellentéte (keményen átírt kemény dalok).