Steve Howe – Turbulence (1991) Relativity Records

Vannak muzsikusok, akiknek külseje legalább annyira jellemző, mint a zenéje – és nemcsak a szép embereknek. Joe Cockert például szívesen hívják a rock Részeg Tengerészének. Chris Farlowe méltán pályázhat a műfaj Quasimodójának trónjára. Steve Howe-t pedig egyszerűen csak a rock-gitár Zombie-jaként emlegetik. 
A gitáros, aki 1947. április 8-án született, sovány arcával, égő szemeivel, össze-visszaálló fogaival nem éppen szemet gyönyörködtető látvány, és ezen ő maga is gyakran ironizál. Gitártudását azonban soha nem kérdőjelezte meg senki, sőt, amióta a Yes-ben feltűnt, a műfaj legjobbjai között tartják számon.
1970-ben, a Yes album című legendás lemezen élvezhette először játékát a közönség. Howe előzőleg a Tomorrow nevű együttesben játszott, innen szemelték ki Peter Banks helyére Jon Andersonék. A klasszikusokon felnőtt Howe rögtön sokkolta a közönséget azzal, hogy fittyet hányt az addigi rock-gitár sémáknak, de az akkor már elfogadott “barokkos” beütéseknek is (Ritchie Blackmore). Az album nagyobb lélegzetű darabjait, a Yours Is No Disgrace-t, és a Starship Troopert olyan burjánzó szólókkal tömte tele, amelyek ellentmondtak minden addigi kompozíciónak és improvizációnak: egyszerre voltak benne kortársi elemek, hard-rock, spanyolos hangulat, és klasszicizáló futamok.
Az is hamar kiderült róla, hogy az akusztikus gitárt is remekül kezeli, és tökéletesen alkalmas a Yes zenéjében oly gyakori hangulat- és ritmusváltásokra. Éppen ezért Howe nemcsak “alkalmazott hangszeresként” hanem zeneszerzőként is nagy erősítést jelentett a bandának. A Yes legragyogóbb korszakának frontembere lett – a hiedelmekkel ellentétben sokkal nagyobb volt a hatása a csapatra, mint a billentyűs zseni Rick Wakeman-é – az ő keze munkáját dicsérik olyan alaplemezek, mint a Fragile, a Close To The Edge, a Tales From Topographic Oceans és a Relayer.
Az ugyancsak rock-történelmi jelentőségű Yessongs (1972) három korongján pedig minden képzeletet felülmúl Howe féktelen és mégis tudatosan szabályozott gitározása. Mindez azonban nem volt elég neki, mert már a 70-es évek közepétől elkezdte szólólemezeit készíteni (Beginnings, Steve Howe album, ez utóbbin kamarazenekarral ad elő gitárconcertót), majd amikor a tagcserék ideiglenesen felborították az eredeti csapatot, két szupergroupot alakított.
Előbb John Wettonnal és Carl Palmerrel létrehozta az Asiát, amely sajnos saját súlyától roppant össze (ahogyan mellesleg a Yes-ben szereplő sok nagyágyú is elég nehezen viselte el egymást), majd egy másik nagy gitáros egyéniséggel, az egykori Genesis-tag Steve Hackett-tel 1986-ban megalakította a lágy rockot játszó, egylemezes, bár aranyat érő GTR-t. (Göbölyös N. László)

A számok:
01. Turbulence – 4:57
02. Hint Hint – 3:28
03. Running the Human Race – 4:23
04. Th05. Novalis – 2:25
05. Fine Line (Howe, Ocasek) – 3:25
06. Sensitive Chaos – 4:25
07. Corkscrew – 3:56
08. While Rome’s Burning – 4:25
09. From a Place Where Time Runs Slow – 3:43

A zenészek: Steve Howe – acoustic guitar, bass, dobro, mandolin, percussion, electric guitar, steel guitar, koto; Bill Bruford – drums; Billy Currie – keyboards, viola; Nigel Glockner – drums on “Running the Human Race” and “Fine Line”; Andrew Lucas – organ on “Turbulence”.

https://tinyurl.com/yauor73u

0

Visits: 8

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

egy × 2 =

Password generation