The Pretty Things – S. F. Sorrow (1968/2002) Repertoire Records

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat százhuszonnegyedik (124) lemeze a brit Pretty Things koncept albuma.

“A Pretty Things színpadi produkciója máig hat azokra a zenekarokra, amelyek a polgárpukkasztást, a hagyományos előadásmód szétzúzását vállalják a világot jelentő deszkákon, persze a döbbenetes erejű muzsika mellett. Dick Taylor gitáros és Phil May énekes – a banda 1963-as alapító tagjai – időnként a Sidcup Art College-ba is eljártak, de gyakrabban inkább a suli mellé. A londoni iskola hallgatója volt ebben az időben Keith Richards, az akkor még nem hivatásosan zenélő Rolling Stones tagja is, egy ideig náluk basszusgitározott Dick Taylor, akiből majd a Pretty Things vezéregyénisége lett. De nézzük a többieket is: John Stax lett a basszusgitáros, Brian Pendleton a ritmusgitáros, Pete Kitley dobolt, akit Viv Andrews követett, míg végül Viv Prince-nél kötöttek ki, mindnyájan Kent környéki fiúk voltak.
A Rolling Stones tagjait csúnyának tartották a korabeli Angliában – tv-szereplésük után – és az a mondás járta, hogy egy apa sem engedné el a lányát egy Stone-nal. Hozzájuk képest a Pretty Things zenészei pokolfajzatok voltak, őket látva egy angol apa inkább zárdába küldte volna a lányait. A zenekar színpadi viselkedése is hagyott némi kívánnivalót maga után, ittak, időnként még verekedtek is koncert közben. Hajmeresztő külsővel léptek fel, viszont zenélni nagyon tudtak, de ez nem hatotta meg a vaskalapos angolokat, ezért jó néhány városból kitiltották őket.
Műsorukon főleg eredeti rhythm and blues számok és saját szerzemények szerepeltek, de ahogy játszották őket, az valami vérlázító volt! Chuck Berry, Jimmy Reed, Fats Domino és mindenek fölött Bo Diddley volt a kedvencük. Nevüket is az ő egyik számának címéből kölcsönözték, ami már maga botrányos volt – Pretty Things, vagyis megközelítő fordításban, “Csinos csajok”!
1967 után személycserék és stílusváltás zajlott le az együttesben. S.F. Sorrow címmel koncept-lemezt adtak ki, amit az első rockoperának tekinthetünk. Ez a mű erőteljesen hatott Pete Townshend Tommy című rockoperájának megírásánál, amit a Who főnöke hol tagad, hol beismer. ” (Géczi László, Harmonet.hu)

A csapat a lemez készítésekor:
Phil May – vocals
Dick Taylor – lead guitar, vocals
John Povey – organ, sitar, percussion, vocals
Wally Allen (aka Waller) – bass, guitar, vocals, wind instruments, piano
Skip Alan – drums
John Charles Alder (aka Twink) – drums

A számok:
01. “S.F. Sorrow is Born” – 3:13
02. “Bracelets of Fingers” – 3:41
03. “She Says Good Morning” – 3:24
04. “Private Sorrow” – 3:52
05. “Balloon Burning” – 3:51
06. “Death” – 3:06
07. “Baron Saturday” – 4:01
09. 08. “The Journey” – 2:46
10. “I See You” – 3:56
11. “Well of Destiny” – 1:49
12. “Trust” – 2:50
13. “Old Man Going” – 3:10
14. “Loneliest Person” – 1:30
15. “Defecting Grey” [Bonus Track] – 4:31
16. “Mr. Evasion” [Bonus Track] – 3:31
17. “Talkin’ About the Good Times” [Bonus Track] – 3:46
18. “Walking Through My Dreams” [Bonus Track] (May, Taylor, Waller, Povey) – 3:47
19. “Private Sorrow” [Bonus Track, Single version] – 3:52
20. “Balloon Burning” [Bonus Track, Single version] – 3:47
21. “Defecting Grey” [Bonus Track, Acetate recording] – 5:10

http://tinyurl.com/ybmdwqgr

0

Találatok: 33

Publication author

offline 41 perc

Levin

106
Comments: 1752Publics: 4035Registration: 22-09-2017

The Pretty Things – S. F. Sorrow (1968/2002) Repertoire Records” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?