The Specials – More Specials (1980) 2-Tone

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 475-ik lemeze.

’79 nyarán az előző évtized mod-rude boy divatjában, kalapban és öltönyben, fekete-fehérben pompázó Specials már országszerte ismert volt, slágereik voltak, és nem sokkal később felvették első albumukat is, melynek az akkor igazi sztárnak számító Elvis Costello lett a producere. A The Specials című albumot azóta igazi klasszikusként tartják számon: nyers, fésületlen és magával ragadó lemez, még úgy is, hogy a dalok egy része feldolgozás vagy legalábbis átdolgozás. A zenekar az egyik legnépszerűbb új zenekar lesz Angliában, ahol a ska lesz a legnagyobb új divat, az együttes viszont nem akar egy helyben toporogni, és az egy évvel későbbi More Specials már többé-kevésbé szakít a skával, és a legfurább stílusokba kap bele, a soultól a latin zenén át az exoticáig, és nem is annyira sikeres, mint az első lemez. Ekkor már érezhetőek a feszültségek a zenekaron belül, pedig még a legnagyobb dobás hátra van (Ghost Town).

A ’81-es év utcai rendzavarásaira reagáló Ghost Town ugyanis nemcsak tökéletesen időzített kislemez volt, hanem a Specials csúcsműve, egy kísérteties atmoszférájú, borongós, nagyvárosi, filmzenés hatású reggae-dal, amely nemcsak No. 1 sláger lesz, hanem egy máig nagyhatású klasszikus, amit Guy Ritchie is felhasznált (lásd Blöff). Azon a kislemezen volt két másik nagyszerű dal is, ám ez már a vég: Terry Hall, valamint a két fekete tag, Lynval Golding és Neville Staple távoznak és Fun Boy Three néven alapítanak új együttest. A Specials ugyan nem oszlik fel, de ez már egy egészen másik zenekar, Dammersen kívül csak a dobos John Bradbury marad a Special A.K.A. néven.

Ez a zenekar akkor és ott nemcsak, hogy fontos volt és a korabeli politikus zenekarok közül is kiemelkedő hatásfokkal tudott reagálni a korabeli közhangulatra, de mára már össze is nőttek a korai Thatcher-korszak társadalmi feszültségeivel. Szerencsére a Specials azonban nem fárasztóan agitáló balos seggfejekből állt, hanem olyan srácokból, akik körülnéztek, és megírták azt, amit maguk körül láttak: kilátástalanságot, munkanélküliséget, erőszakot, rasszizmust, szegénységet.
(cink.hu)

01. Enjoy Yourself (It’s Later Than You Think)
02. Man at C&A
03. Hey, Little Rich Girl
04. Do Nothing
05. Pearl’s Cafe
06. Sock It to ’em J.B.
07. Stereotypes / Stereotypes, Part 2
08. Holiday Fortnight
09. I Can’t Stand It
10. International Jet Set
11. Enjoy Yourself (reprise)

+ Rate Race SP (1980) – Ghost Town SP (1981)

Terry Hall – ének
Lynval Golding – ének, gitár
Neville Staple – ének, ütőhangszerek
Jerry Dammers – orgona, zongora, billentyűk, producer
Roddy Radiation – gitár
Sir Horace Gentleman – basszusgitár
John Bradbury – dob
(+)
Rico Rodriguez – harsona
Dick Cuthell – kornett, szárnykürt, kürt
Lee Jay Thompson – szaxofon
Paul Heskett – szaxofon
Rhoda Dakar – ének

 https://links.snahp.it/5FIbXMBn6LzabKtqryj3hYJp4LJtfZ6vpqE




 

0

Találatok: 29

Publication author

offline 9 óra

dali300

22
Comments: 314Publics: 1253Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?