Faith No More – Angel Dust (1992) Slash

Egyáltalán nem véletlen, hogy az 1990-es évek egyik legfontosabb lemeze, az Angel Dust egy gyönyörű nevű, de borzalmas drogról, az angyalpor néven ismertté váló, erősen hallucinogen hatású fenciklidinről kapta a nevét. Az ekkor már két fantasztikus lemezt és világszintű elismertséget magáénak tudható Faith No More ugyanis szándékosan úgy döntött, hogy első olyan lemezén, amelyen már a The Real Thing előtt belépett Mike Patton énekes is teljes körű szerepet vállalhat a számok kidolgozásában, teljesen új lapot fog kezdeni, és olyan lemezt alkot, amely méltóképpen tükrözi a nem kevesebb, mint öt dalszerzőt magáénak tudható csapat sokszínű zenei elképzeléseit. Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy az Introduce Yourself és a The Real Thing pusztán előtanulmányai lettek volna ennek az albumnak, de az biztos, hogy az Angel Duston találhatók a csapat legkomplexebb, legelborultabb számai, miközben a jó értelemben vett slágeresebb dalokkal biztosították, hogy az átlag zenehallgatók is megismerkedhessenek a Faith No More egyedi zenéjével.

Bár Lionel Ritchie valószínűleg azóta is azon emészti magát, hogy a fenébe volt képes egy fehérseggű sutyerákokból álló banda az eredetinél jobban eljátszani és elénekelni minden idők egyik legfogósabb nyáltémáját, az Easy alig észlelhető öniróniával feljátszott verziója (amely csupán a lemez eredeti megjelenését követő néhány hónap múlva, pótlólag került fel a kiadványra) volt a fő mézesmadzag, ami magával rántotta a gyanútlan érdeklődőket ebbe a meglehetősen skizofrén világba. Mike Patton bőven felülmúlja a korábbi (szintén nem gyenge) teljesítményét ezen a lemezen: amellett, hogy bámulatosan énekel, észtvesztően suttog, hörög, kacag, morog és üvölt (nem véletlen, hogy bámulatos hangterjedelmét később a szörnyes rajzfilmek rendezői is örömmel felhasználták).

Ha megnézzük az évtized kemény zenéit meghatározó nagy divathullámokat, láthatjuk, hogy a nagy mértékben az 1970-es évekhez visszanyúló grunge-dzsal vagy a nem sok újat hozó neopunkkal összehasonlítva a nu metal sokkal inkább felkavarta a súlyos zene világát azáltal, hogy valóban újító bandák munkásságából merített. A Faith No More munkássága hatalmas mértékben alakította át a rockrajongók hallgatói attitűdjét, és mindebben kulcsszerepet játszott ez a lemez, amelyet az egyik korabeli kritikus – tökéletesen rátapintva a lényegre – így jellemzett: „Az Angel Dust az egyik legkomplexebb és leginkább zavarbaejtő lemez, amit valaha is nagy lemezkiadó megjelentetett.”

01. Land Of Sunshine
02. Caffeine
03. Midlife Crisis
04. RV
05. Smaller And Smaller
06. Everything’s Ruined
07. Malpractice
08. Kindergarten
09. Be Aggressive
10. A Small Victory
11. Crack Hitler
12. Jizzlober
13. Midnight Cowboy
14. Easy (Lionel Ritchie cover)

Mike Patton – ének
Billy Gould – basszusgitár
Jim Martin – gitár
Roddy Bottum – billentyűk
Mike Bordin – dobok

1. https://www.base64decode.org
2. aHR0cHM6Ly9wYXN0ZWJpbi5jb20vNDBBRnExZG4=
   
3. copy link




 

1

Hits: 10

Publication author

offline 2 nappal

dali300

371
Comments: 181Publics: 526Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..