Faith No More – King For A Day : Fool For A Lifetime (1995) Slash

A rock és rap elegyéből kialakult, egyfajta crossover zenei stílus képviselője a tagvesztést – Jim Martin kiszállását – követően megújult erővel és ihletettséggel vágott neki ismét az albumkészítésnek. Az eredmény pedig a Faith No More legjobb lemeze lett, talán az egy Epicet kivéve, ami a legnagyobb slágerekkel mindenképp hasonló színvonalat képvisel. A Fool For A Day ugyanakkor kiforrott ízlésű, a zenélés minden csínját ismerő muzsikusok elsöprő erejű alkotásait tartalmazza.

Mike Patton hangja néhol operai magasságokba emelkedik, néhol gúnyosan lekezelő modorban rappel, néhol pedig a hardcore és a death metal legkiválóbb képviselőit megszégyenítő módon üvölt, jószerével artikulálatlanul. Ez utóbbi minőségét az album „legkedvesebb” nótájában, az Ugly In The Morning-ban élvezhetjük ki. Rögtön erre következik az egyik legjobb punk-metal dal, a Digging The Grave. Ebben az eltalált gitár-riffek megszólaltatója mellett elsősorban a hipnotikus ritmusokat kiütő Mike Bordin dobos remekel.

Valahol mélyen mégis furcsa kettősség van a dalok mögött. Mintha az addigra bármit eljátszani képessé vált, ennek ellenére továbbra is „ronda”, de legalábbis felháborító zenék írásával kísérletezgető banda nem tudná, merre tovább. Ezt a meghasonlottságot lehetett érezni az albumot követő koncertturné budapesti buliján is, ahol a gitáros folyamatosan rugdalta a hol működő, hol elnémuló hangfalakat, közben Billy Gould basszeros akkor is zenét produkált, amikor csak úgy, vakon, ököllel rásózott hangszerére.

Lehetséges, hogy egyszerűen úgy érezték, immár mindent elmondtak, ami a rockzenéről elmondható. Mert hiszen erről szól ez a lemez. A King For A Dayjel végállomáshoz érkezett a rockzene egyik vonata, ahonnan már csupán visszafordulni, vagy mintegy a világ széléről a tátongó ürességbe zuhanni lehet.

Ha bárki kíváncsi, mivé érhet a teljességgel eklektikussá vált rockzene, a King For A Day kötelező darab. De ami a legfontosabb: az album a mai napig frissen hat, mondani akar és tud valamit a hallgatónak, nekünk. Egyike azon valóban kevés produkcióknak, melyeknek – mivel egyetlen, a tökéletesen eltaláltnál akárcsak fikarcnyival is gyengébben sikerült számot sem találni rajta.
(ekultura.hu)

01. Get Out
02. Ricochet
03. Evidence
04. The Gentle Art Of Making Enemies
05. Star A. D.
06. Cuckoo For Caca
07. Caralho Voador
08. Ugly In The Morning
09. Digging The Grave
10. Take This Bottle
11. King For a Day
12. What A Day
13. The Last To Know
14. Just A Man

Mike Bordin – dobok
Roddy Bottum – billentyűs hangszerek
Billy Gould – basszusgitár
Mike Patton – ének
Trey Squance – gitár

1. https://www.base64decode.org
2. aHR0cHM6Ly9wYXN0ZWJpbi5jb20vZnFKUEUxczg=
   
3. copy link




 

1

Hits: 6

Publication author

offline 14 órával

dali300

304
Comments: 138Publics: 460Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..