John Dowland (1563-1626) feltehetőleg Londonban született. 1580-ban Párizsba ment, ahol Sir Henry Cobham francia udvari nagykövet szolgálatába állt. 1588-ban felvették az oxfordi Christ Church-be, ahol a zenetudományok baccalaureusa (Mus. Bac.) lett.
Később Cambridge-ben is hasonló diplomát szerzett.
Ebből az időből nincs tudomásunk más olyan zenészről, aki Oxfordban és Cambridge-ben is diplomát szerzett volna. Dowland már ekkor korának legismertebb zenészei közé tartozott.
1594-ben egy udvari állásra vonatkozó kérelmét elutasították; ezután elhagyta Angliát. Meglátogatta Brunswick hercegét és Hesse tartománygrófját, majd tovább utazott délre.
Játszott Firenzében a toscanai nagyherceg előtt is, majd visszament Németországba. 1598-ban Hesse tartománygrófja levelet írt Dowland-nek, felajánlva neki egy állást tartománygrófi udvarában. Még ebben az évben a dániai IV. Christian király udvaránál is felajánlottak számára egy lantosi állást, amelyet elfogadott.
1600-ban visszatért Angliába, ahol hangszereket vásárolt és zenészeket fogadott fel a dán udvar szolgálatába. 1602-ben pestis pusztított Londonban. A királyi pár elhagyta a várost, hogy elmeneküljön a járvány elől. Mielőtt ősszel visszatértek volna a városba, meglátogatták Winchestert, ahol egy masque-ot (zenés színházi előadás) rendeztek Henry herceg tiszteletére.
Dowland “bebocsátást nyert” a királynőhöz, míg az a városban tartózkodott; a zeneszerző valószínűleg egy udvari állásért folyamodott. 1606-ban elbocsátották a dán királyi udvarból. 1611-ben Lord Walden lantosa lett, majd 1612. október 28-án kinevezték I. Jakab lantosai közé. 1626-ban udvari állásában fia, Robert váltotta fel.
1626. február 20-án halt meg Londonban.
John Dowland egyike volt kora azon kevés angol lantművészeinek és zeneszerzőinek, akik már életük során hírnévre tettek szert Európában. Lépést tartott a korabeli játékmódokkal és a lantkészítés új fejleményeivel is. Nagy valószínűséggel hathúros lanton kezdett játszani. Legtöbb szóló lantműve, illetve 1597-ben, 1600-ban és 1603-ban nyomtatásban megjelent dalkíséretei héthúros hangszerre készültek, 1604-től pedig élete végéig kilenchúros lantra komponált.
Közel száz fennmaradt szóló lantműve valamennyi korabeli kompozíciós formát felölelte. Valószínűsíthető, hogy Dowland – a kor gyakorlatának megfelelően – sokat improvizált, kotta nélkül játszott, s a legtöbb fennmaradt kéziratot amatőrök jegyezték le műkedvelőknek, nem pedig profik számára.
Dowland jó pár szerzeménye eltérő kidolgozottságot mutat, mely azt jelzi, hogy soha nem volt végleges verziója a műveknek. (fidelio.hu)
A művek:
1. Lachrimae or Seaven Teares
2. Lachrimae Antiquae
3. Lachrimae Antiquae Novae
4. Lachrimae Gementes
5. Lachrimae Tristes
6. Lachrimae Coactae
7. Lachrimae Verae
8. M. John Langton’s Pavan – Sir John Souch His Galliard – M. Nicholas Gryffith His Galliard – M. Giles Hoby’s Galliard – M. George Whitehead His Allemande
9. Sir Henry Umpton’s Funeral – M. Henry Noel His Galliard – Captaine Digorie Piper His Galliard – M. Buctons’ Galliard
10. “Semper Dowland semper dolens” – The King of Denmark’s Galliard – The Earl of Essex Galliard – M. Thomas Collier His Galliard – Mrs. Nichols’ Allemande
A műveket Eugene Müller-Dombois lantművész, és a Viola da Gamba Quintet of Schola Cantorum Basiliensis adják elő.
https://tinyurl.com/ybzpn9lx
Visits: 9
Publication author
