Madness – The Rise And Fall (1982) Virgin [rei.:1999]

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 503-ik és a Madness 4. lemeze.

A Madnesst a hetvenes évek végének skarevivalje dobja a felszínre, és bár hamar elszerződnek a 2-Tone kiadótól, beletelik egy kis idő, amíg kitörhet a zenekar a skatulyából, és tényleg, a skadivat egy-két év alatt lecseng, a Madness népszerűsége viszont töretlen marad, sőt, a korszak egyik legkedveltebb angol zenekara lesz, rengeteg slágerrel. Ráadásul ezek tényleg slágerek, nemcsak úgy, hogy bekerültek a brit top 10-be, jó pár közülük ma is közismert.

Azt is szokták mondani a Madnessre, hogy nagyon angol: ez egyfelől igaz, valóban kivívták ezt “a nép zenekara” státust Angliában, másfelől sok zenekart hátráltatta a nemzetközi érvényesülésében az ilyesmi. A Madness nem ilyen: nagyon komoly tábora van világszerte, és nem kell ahhoz sem anglománnak, sem skaőrültnek lenni, hogy az ember szeresse ezt a zenekart, amely a Beatles utáni időszak egyik legjobb slágergyárosa lett.

1982-ben a Madness megkomolyodik, de magát szerencsére nem vette komolyan soha. Az lemez koncepcióalbumnak készült: a gyermekkora való emlékezés lett volnaa téma, de a koncepciót később eldobták. Ennek ellenére a téma megmaradt a címadó dalban, és az albumon található legnagyobb slágerben, az Our House-ban. A Blue Skinned Beast egy szatíra Margaret Thatcherről és a Falkland-szigeteki háború kezeléséről. Itt már nyomokban sincs ska, vannak viszont nagyzenekari fúvósok és vonósok, pszichedelikus pophangzás, komplex dalszerkezet.
(cink.hu is…)

01 – Rise and Fall
02 – Tomorrow´s (Just Another Day)
03 – Blue Skinned Beast
04 – Primrose Hill
05 – Mr. Speaker (Gets The Word)
06 – Sunday Morning
07 – Our House
08 – Tiptoes
09 – New Delhi
10 – That Face
11 – Calling Cards
12 – Are You Comming (Whit me)
13 – Madnnes (Is All In The Mind)

Chas Smash – ének
Chris Foreman – gitár
Lee Thompson – szaxofon
Suggs (Graham PcPherson) – ének
Mark Bedford (Bedders) – basszusgitár
Dan Woodgate (Woody) – dob
Mike Barson – billentyűk, szájharmonika
Chas Smash (Cathal Smyth) – háttérvokál, trombita, ének (13)

1. https://www.base64decode.org
2. aHR0cHM6Ly9wYXN0ZWJpbi5jb20velVxYWJaYkQ=

3. copy link

Erre nem lehet mást mondani (1:00), őrület …


ELŐTÖRTÉNET:
A Madness a hetvenes évek második felében alakult, de a teljes sztori valamikor az ötvenes évek legvégétől indul, amikor is Britanniában megjelent a ska. A gyarmatbirodalom felbomlása után érkezett a jamaikai bevándorlók első hulláma Angliába, az emigránsok hozták magukkal zenéjüket, a mentót, a skát, a bluebeatet, később a rocksteadyt, meg a helyi menő csávók, a rude boyok öltözködési stílusát (szűk öltöny, lapos pork-pie kalap, vékony nyakkendő, bebújós cipő). Az első nemzetközi ska sikerdal a Millie Small-féle My Boy Lollipop volt (amúgy egy feldolgozás), amely 1964-ben, a legszédültebb Beatle-mánia idején is be tudott csusszanni a slágerlista második helyére. A laza, könnyed, ritmikus és jól táncolható ska zene hamar megfertőzte a brit popéletet. Míg Derrick Morgan, Dandy Livingstone, Prince Buster és Laurel Aitken dalaira a mod klubok közönsége ropta, Jimmy Cliff és Desmond Dekker már mainstream sikereket is aratott (az utóbbi Israelites című száma No.1 lett 1969-ben), Jackie Edwards Keep On Running és Somebody Help Me című dalaiból a Spencer Davis Group csinált slágerlista-éllovast, sőt még a Beatles is jamaikai ritmusokat vett kölcsön Ob-La-Di, Ob-La-Da című blődlijéhez. Az 1968 körül kibontakozó skinhead mozgalomnak már egyértelműen a ska, illetve az abból kifejlődött lassabb rocksteady és korai reggae volt a választott zenéje, az előadók igyekeztek is megfelelni az igényeknek, sorra születtek olyan dalok, mint a Skinheads A Bash Them (Claudette & Corporation), a Skinhead Train (The Charmers) vagy a Skinhead Moonstomp (Symarip).

A hetvenes években aztán – elsősorban Bob Marley révén – a reggae lett igazi mainstream stílus, míg a ska kissé háttérbe szorult. Az évtized másik felében jött a punk, majd a new wave, az új zenekarok új utakat kerestek, új hangzásokkal kísérleteztek vagy épp újra felfedeztek dolgokat. Míg például a Jam és társai a hatvanas évekbeli mod bandák szellemét idézték meg, pár fiatal pedig úgy gondolta, a klasszikus jamaikai zenéhez kéne visszanyúlni.

 

THE END …

0

Találatok: 51

Publication author

offline 8 óra

dali300

22
Comments: 314Publics: 1253Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?