Rég elhagyott, színvonalas blogjában írta 2011-ben Illés Lajos együttesének lemezéről John Smith : “Időnként – kronológiai logika gyaníthatóan nem fedezhető fel ebben a folyamatban – az emberiség megifjodik. No nem az egész emberiség, csak a – hogy is mondjam csak – kultúrája, művelődése, vagy nevezzük, aminek csak akarjuk.
A huszadik század pedig az emberiség megöregedéséről szólt. A teljes és tökéletes megvénülésről, amiről két háború és seregnyi egyéb sorscsapás gondoskodott. Ezért is olyan lenyűgöző ahogyan az 1950-es, 60-as és 70-es esztendőkben szinte főnixként támadt fel újra, hogy kikövetelje magának mindazt a kényelmet, élvezetet és fogyasztói jogokat, melyekkel kapcsolatban, már csak a korábbi viszonyokból következően is, úgy érezte, hogy neki maximálisan kijárnak.
Az egész csúcspontja a hetvenes évek volt – mikor még a legelvontabb, legbonyolultabb zene is életigenléssel és élvezni akarással telítődött, mikor minden csak erről szólt.
Ez volt az utópiák kora, amikor még elhittük, hogy minden jobb és szebb lesz, hogy a tudomány és az emberi elme felépíti majd a szép új világot, mi több, hogy tulajdonképpen mi már majdnem ebben a szép új világban élünk.
Ma, ebben az igazán kilátástalannak tűnő és sokszor meglehetősen nyomasztó korban már korántsem vagyunk képesek ebben ilyen őszintén hinni. Ezek az idők elmúltak – az emberiségnek számot kell vetnie a túlfogyasztása következményeivel és mindazzal, amit elrontott – talán épp ebben az új fiatalkorában (csak megemlíteném érdekes adalékként, hogy 1981-ben léptük túl a túlfogyasztás még megengedhető mértékét)…
“Hinni kell, hogy mindig lesz itt élet / S míg ember él, úgy lesz még szerelem / Ezért én most arra kérlek téged / Hidd el, hogy ez te vagy énnekem” – ilyen egyszerű minden, legalábbis az Illés együttes 1978-as Boldog város c. albuma szerint biztosan.
Ez a hanganyag minden tekintetben különlegesnek mondható.
Először is: ez az Illés együttes, nem az az Illés, amit mindnyájan olyan jól ismerünk – ez már nem a “Miért hagytuk, hogy így legyen”, meg a “Csillogó fekete lemezeken Little Richard énekel” c. alkotásokat prezentáló legendás csapat, hisz magát Szörényi Leventét, Szörényi Szabolcsot vagy Bródy Jánost sem leljük fel tagjai között.
Akkor mi jogosítja fel egyáltalán az Illés megnevezésre? – tehetjük fel a logikus kérdést.
Egyrészről az, hogy Illés Lajos, a zenekarvezető maradt a guruja ugyanúgy, mint a hatvanas évek legendás hazai csapatának, másrészről pedig semmi – ugyanis az együttes nevét , ez az új felállás fogadtatása nyomán könnyen megállapítható, meg kellett volna változtatni. Az alapító nyilván úgy gondolta, hogy a név majd jó brand lesz, hiszen egy befutott, jól ismert, Közép-Európa szerte közkedvelt névről van szó. Valójában azonban a teljesen új csapat teljesen új nevet, tiszta lapot és az újoncoknak kijáró lehetőségeket érdemelt volna.
Nem is lettek sikeresek sajnos.”
A számok:
1 Boldog Város 24:40
2 Autóstoppos Srác 4:20
3 Főnix 3:25
4 Olyan Jó 4:16
5 Gondtalan Évek 5:50
6 Sose Hagyd Magad 3:18
Ráadás-számok
7 A Tűzből Támadt Lány 3:30
8 A Tündér 2:45
9 Városi Csoda 2:54
10 Szélvész Ez A Lány 3:35
11 Száz Év Múlva 4:02
12 Visz Az Út Hazafelé 5:06
13 Hogyha Egyszer 4:34
A zenészek:
Illés Lajos – billentyűs hangszerek
Jenei Szilveszter – gitárok, ének
Kiss Ernő Pál – ének
Papp Tamás – dob, ütőhangszerek
Selmeczi László – basszusgitár, ének
Serfőző Anikó – ének
+
Czidra László blockflöte
A Magyar Állami Operaház Vonószenekara Vezényel: Bolba Lajos
Speciális effektek: Fülep Ferenc
https://zenekucko.com/03502
Visits: 9
Publication author
“Illés együttes – Boldog város (1978/2007) 2000 FruitGum Corp.” bejegyzéshez egy hozzászólás