Snowy White & The White Flames – Realistic (2011) Soul Food

 “Snowy White nevével az átlag rockzene hallgató nem biztos, hogy találkozott. Nem tartozik a legismertebb gitárosok közé e Föld kerekén. Már a névválasztása is furcsa, mert angol nyelvterületeken egy betű eltéréssel Hófehérkét jelent.
Barátunk a rock szakmát már a hetvenes években elkezdte, és karrierje mindmáig tart. Zenei pályája meglepően színes, ugyanis megfordult a progresszív rockban, a hard rock hőskorát is megjárta, hogy végül a rock-blues-nál kössön ki…
Karrierje első mérföldöve a Peter Green-nel való találkozás volt, akivel életre szóló barátságot kötött. Snowy-nak már ekkor voltak próbálkozásai egy saját együttes létrehozására, de egyik sem robbant elég nagyot, hogy a kis klubkoncertek világából kitörjön. Ekkor jött a felkérés a Pink Floydtól. Snowy persze nem lett a banda teljes jogú tagja, hanem ,,csak” háttérgitáros a koncerteken. Néha még a stúdiómunkálatokba is besegített, hallható is gitárjátéka az Animals albumon. 1977-től kísérte a csapatot a turnékon, legnagyobb sikereit az 1980-as The Wall turnén érve el.
Ekkor történt, hogy az egyik koncerten nem más állt a közönség soraiban, mint Scott Gorham, gitárost keresve a Thin Lizzy-be.
Egyből felfigyelt a kissé visszahúzódó gitáros nagyszerű játékára, és hipp-hopp már meg is kötötték a szerződést. Két album készült vele, a Chinatown és a Renegade. Sajnos a kritikusok nem fogadták kitörő lelkesedéssel a lemezeket, amihez hozzájárult, hogy Snowy-nak nem mást kellett helyettesítenie, mint Gary Moore-t, ami valljuk be szinte lehetetlen feladat, főleg a legjobbnak tartott Lizzy album, a Black Rose után. A Renegade-et sok vérbeli rajongó azonban egy méltatlanul alulértékelt, rengeteg nagyszerű dalt tartalmazó lemeznek tartja (Angel of Death, Renegade, Hollywood, Mexican Girl, mind-mind slágerek lehettek volna).
Snowy 1982-ben búcsút mondott a Thin Lizzy-nek. A hivatalos verzió szerint nem szeretett volna tovább rock zenével foglalkozni, de a pletykák arról szóltak, hogy elege lett Phil Lynott drogproblémáiból. 1983-ban került újra a figyelem középpontjába, amikor is a UK Top 10-ig menetelt a Bird of Paradise-zal. Kísérteties a hasonlóság e dal és a két évvel későbbi Dire Straits Brothers in Arms című nóta között… ezt hallgatván mindenki vonja le a maga következtetéseit, nem vádolnék plágiummal egy akkora nevet, mint Mark Knopfler, mondjuk azt, hogy jelentős ihletettség ténye forgott fenn a fent említett mű megírásakor.” damwarlock (Hardrock.hu)

A számok:

01. On The Edge Of Something (6:50)
02. Ongoing… (2:27)
03. Riding The Blues (3:47)
04. Team Spirit (1:32)
05. Got To Set Me Free (4:02)
06. Whiteflames Blues (4:01)
07. Careful Now (3:49)
08. Finding My Way Home (3:35)
09. Another Story Told (4:20)
10. Towards Higher Ground (3:53)
11. Love Is Not Possession (3:49)
12. Long Way Out (Part 1) (3:53)
13. Long Way Out (Part 2) (5:35)
14. Outro Peace (1:46)

A csapat:
Snowy White – guitar, vocals
Juan van Emerloot – drums, percussion, chorus vocals
Walter Latupeirissa – bass, chorus vocals
Max Middleton – keyboards

https://tinyurl.com/yb36uauh

0

Visits: 6

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

17 − hét =

Password generation