Arturo Benedetti Michelangeli – The Complete Warner Recordings CD8: Robert Schumann (2015) Warner Classics

A zsenik általában (szinte kivétel nélkül) a hétköznapi emberek számára meglehetősen furcsa figurák. Nem véletlenül szokták mondani azt, hogy a zsenit az őrülttől csak egy paraszthajszál választja el.
A fenti ősi tapasztalat az elmúlt század második felének egyik legnagyobb zongoristája, Arturo Francesco Andrea Giovanni Maria Benedetti Michelangeli (1920-1995) esetében is igaznak bizonyult.
Michelangeli hangszerének világviszonylatban egyik legnagyobb művésze volt az említett időszakban, de zenei karrierje mellett képzett orvos, pilóta és autóversenyző, valamint az antifasiszta mozgalom tagja volt a II. világháború időszakában.
A zeneítészek Horowitz és Richter mellett a század egyik legkimagaslóbb zongora virtuózának tartják. Hibátlan játékáról volt híres. A tökéletesség szinte rögeszméje volt.

1965-ben BDM néven könnyűzenei lemezkiadót alapított két barátjával. Ez 1968-ra csődbe jutott. Benedetti Michelangeli a vagyonával felelt a cégért: egy fellépés bevételét, két nyaralóját, és amit sosem bocsájtott meg, két zongoráját foglalták le, mindezt megalázó módon, egy Riminiben tartott koncertjén, a közönség előtt jelentette be a végrehajtó.
Ezt követően örökre elhagyta Olaszországot, Svájcban telepedett le.
Aldo Moro olasz miniszterelnök és Sandro Pertini köztársasági elnök békítési kísérlete is eredménytelen volt. Megvonta a névhasználat jogát a Bresciában 1965 óta évente megrendezett zongorafesztiváltól is. (Halála után a fesztivál viharos gyorsasággal visszaszerezte a névhasználat jogát.)
1993-ban fizetett hirdetésben mondta le négy londoni koncertjét, mert a rendezők megengedték, hogy nyolcvan olasz jegyet váltson.

A Warner lemezkiadó halála 20. évfordulójára 14 CD-n megjelentette Michelangeli náluk készült összes felvételét.

A nyolcadik korongon Robert Schumann (1810-1856) német zeneszerző, a romantikus zene egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb alakja két műve hallható.
„Egybefűzött capricciók: érzelmes naplójegyzetek, zenei alakban.” – írja Schumann zenéjéről Harold C. Schonberg. Az 1820-as évek hatalmas változást hoztak a zenébe, Beethoven és Schubert megírták utolsó műveiket, a klasszikus formákat végsőkig feszítve. Közben Európát járták olyan művészek mint Paganini, Moscheles, Hummel vagy Field akiknek zenéjét ma már ritkán hallani, de ők voltak hatással az ifjú romantikusokra, egy teljesen új generációra akik teljesen újraértelmezve használták a régi formákat, vagy éppen teljesen szakítottak velük.
A Carnaval: „Kis jelenetek négy hangra” – írta alá Schumann, a négy betű az A, S, C és a H, amik valahogy Schumann életében akkoriban többször feltűntek, ő pedig fura kapcsolatokat vélt látni, így lettek a darabok alaphangjai. Feltűnik Eusebius és Florestan – Schumann két kitalált alakja akiknek a nevében írt, a szerelme Clara, Frédéric Chopin, Paganini és hasonló emlékek, témák s gondolatok amik akkoriban foglalkoztatták Robertet. Jellemző, hogy Chopin csak annyit mondott rá: „nem is zene”.

https://tinyurl.com/ya67hlt7

0

Visits: 3

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

három × egy =

Password generation