A bődületes hangú Chris Farlowe (John Henry Deighton, 1940) angol énekes a brit rock és blues egyik legnagyobb formátumú egyénisége, még túl a hetvenedik életévén is rendkívül aktív.
Jó néhány személyes fellépése közelebb hozta őt magyarországi rajongóihoz. Elsősorban Lonnie Donegan, a Rolling Stones együttes és természetesen a fekete blues formálta stílusát követte, több mint ötven évet töltött a zenészpályán.
Szülei nem ellenezték, hogy zenész legyen, s 17 éves korában csatlakozott a John Henry Skiffle Grouphoz, amelyet egy évvel később a Johnny Burns Rhythm and Blues Quartetre, 1959-ben pedig a kislemezt is produkáló Thunderbirdsre cserélt. Kezdetben ugyan gitározott is, de hamarosan felhagyott a hangszerrel, és csak az éneklésre koncentrált.
A Thunderbirdsszel Farlowe hamburgi klubokban is megfordult. A zenekarnak tagja volt többek között Albert Lee gitáros, Carl Palmer dobos és Dave Greenslade (majdani Colosseum) billentyűs. Ebben a formációban már ismert művésznevét használta, az általa tisztelt Tal Farlowe amerikai rockzenésztől vette. Első saját kislemeze, az Air Travel című dallal 1962-ben jelent meg.
Miután zenészpályája kezdetétől szívügye volt a blues, feltűnt Alexis Korner válogatott bluescsapatában, s 1965-ben lemezre vette a Stormy Monday Bluest, T-Bone Walker fekete blueszenész klasszikus szerzeményét. (Ki tudja miért, a dal Little Joe Cook álnéven került lemezre.)
A hatvanas évek derekától egyre szélesebb körben vált népszerűvé, főleg azután, hogy 1966-ban listavezető lett a Rolling Stones Out of Time című dalának feldolgozásával, és sikerre vitte a Small Faces All Or Nothing című dalát. Emellett a Rock and Roll Soldier, a Handbags and Gladrags és a Who’s Been Sleeping In My Bed is a sikerei közé tartozott.
A későbbiek során napirenden tartotta a Rolling Stones-dalok feldolgozásait, s énekelt Otis Redding-től is.
Jelentős fordulat volt életében, amikor 1970-ben a Colosseum tagja lett. A kitűnő erőkből álló zenekar, igazi rock-és bluesklasszikusokat produkált lemezen és koncerten, de csak rövid ideig bírta.
Farlowe a Colosseum után az Atomic Rooster-rel folytatta (dobosa szintén Carl Palmer volt), majd szólóban lépett fel. Egy súlyos autóbaleset a hetvenes évek közepén marandó sérüléseket okozott, emiatt évekig távol maradt a zenétől. Asztalosműhelyében dolgozott, és a II. világháborús relikviákat árusító boltjával foglalkozott.
A nyolcvanas évek közepén jelent meg Out of Blue című kitűnő albuma, majd az évtized végén Jimmmy Page Outrider című szólóalbumán énekelte a Hummingbirdöt és a Prison Bluest, ezekkel ismét reflektorfénybe került. 1994-ben csatlakozott az újjáalakuló Colosseumhoz.
Közben Chris Farlowe saját együttesével is folytatta, és szép sikereket ért el. Ezen kívül Dave Clem Clempson gitárossal együtt a Hamburg Blues Banddel turnézott. Láthattuk őt Budapesten és Pakson is a legkülönbözőbb helyszíneken – összesen tíz alkalommal a Colosseummal, a saját együttesével és a Hamburg Blues Banddel. Az egyik paksi koncertjének anyaga alapján 2005-ben elkészítette a szakma által igen kedvezően fogadott Hungary for Blues című kitűnő albumát.
Az utóbbi években koncertezett többek között a Magyarországon többször járt Maggie Bell együttesével egy Maximum Rhythm and Blues Tour című, több mint harminc koncertet magában foglaló brit színházi koncertsorozat keretében. Ezen kívül hangját adta a BBC egyik tv-sorozatához, amelynek zenéjét Dave Greenslade szerezte. (Kovács Miklós)
A lemezen Chris Farlowe korai korszakának felvételeiből hallhatunk válogatást.
A számok:
1. I Remember
2. Push Push
3. Girl Trouble
4. Itty Bitty Pieces
5. Just a Dream
6. What You Gonna Do
7. Hey, Hey, Hey, Hey
8. Hound Dog
9. Buzz With the Fuzz
10. You’re the One
11. Stormy Monday, Pt. 1-2
12. Voodoo
13. Think
14. Lipstick Traces
15. Don’t Play That Song
16. Rockin’ Pneumonia and the Boogie Woogie Flu
17. Baby Make It Soon
18. Cuttin’ In
19. North South East West
20. My Way of Giving
https://tinyurl.com/y8n8m23v
Visits: 12
Publication author
