Pat Metheny lemezének borítója “”…gyanús: az előző lemez rendkívül ötletes, egyszerűségében is szellemes “titkosírásos” dizájnja után most itt egy fotómontázs – visszatérés a korábbi képvilághoz.
Az első meghallgatás akár csalódást is hozhat: már megint a régebbi hangzás, gyönyörű telt hangszerelés, extázisig fokozódó szólók, befejezhetetlen himnuszok – szép, szép, de semmi forradalmi.
Második, harmadik, sokadik meghallgatás, alaposabb megismerés után azonban kiderül, hogy a bársonyos felszín alatt rengeteg meglepetés várja a hallgatót: izgalmas szerkezetű kompozíciók, érdekes hangszerelési megoldások, meghökkentő váltások.
A PMG tizenegyedik stúdióalbumán ismét új tagok mutatkoznak be, ami megszokottnak mondható, hiszen a kiegészítő zenészek posztján gyakran próbálkoznak fiatal muzsikusok bevonásával a “régiek”, az együttes magját képező Pat Metheny (gitár), Lyle Mays (billentyűk) és Steve Rodby (basszus), akik immár több mint húsz éve dolgoznak együtt.
Ami a nagyobb meglepetés, hogy a dobos posztján is változás történt, hiszen Paul Wertico már szintén őstagnak számított, s most itt van helyette egy fiatal mexikói, bizonyos Antonio Sanchez. Játéka valóban igazolja a felé megnyilvánuló bizalmat, elképesztően dinamikus és mégis érzékeny, bár ha nagyon figyelem, akkor néha úgy tűnik: túl sok!
Cseppet sem érvényes ez utóbbi megállapítás a másik “új fiúra”: a kameruni származású Richard Bona, aki eddig inkább basszusgitárosként jeleskedett (többek között Joe Zawinul oldalán), most csodálatos érzékenységgel kezeli az ütőhangszereket – és néha a hangját is. Elmondható ez a vietnami származású Cuong Vuról is, aki gyönyörű trombitaszólóival véteti észre magát, az énekstílusa pedig leginkább az Offramp és a First Circle albumok énekeseit, Nana Vasconselost és Pedro Aznart, tehát a nyolcvanas évek elejének, közepének a hangulatát idézi.
Most – hogy ezt leírtam – jövök rá, hogy tulajdonképpen az egész album (még ha a mai modern hangzásba is van ágyazva) mintha ebben a nyolcvanas évekbeli felfogásban készült volna, a hármas szám például rákerülhetett volna akár az 1984-es The Falcon And The Snowman filmzenére is (mely a David Bowie-val közös This Is Not America című slágert is tartalmazta).
Mindezek ellenére nem nevezném visszalépésnek az új lemezt, mert ha nem is üt ki elsőre, mint az előző PMG-album, azért sok váratlan, szép és megrendítő erejű ütést visz be. Háttérzenének is kellemes, a “megfejtők” is bíbelődhetnek vele.” (pasa, est.hu)
A számok:
01. As It Is (Metheny/Mays) – 7:40
02. Proof (Metheny/Mays) – 10:13
03. Another Life (Metheny) – 7:08
04. The Gathering Sky (Metheny/Mays) – 9:22
05. You (Metheny) – 8:24 (Contains a hidden intro to “On Her Way.”)
06. On Her Way (Metheny/Mays) – 6:04
07. A Place in the World (Metheny/Mays) – 9:52
09. Wherever You Go (Metheny/Mays) – 8:04
A zenészek:
Pat Metheny – Guitars; Lyle Mays – Piano, Keyboards, Richard Bona – Acoustic guitar, Fretless bass, Vocals, Percussion; Steve Rodby – Cello, Acoustic bass; Antonio Sanchez – Drums; Dave Samuels – Percussion, Marimba; Cuong Vu – Trumpet, Vocals.
https://tinyurl.com/yaf3wtpf
Visits: 12
Publication author
“Pat Metheny Group – Speaking of Now (2002) Warner Bros. Records” bejegyzéshez egy hozzászólás